Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Szekér Endre: Márai évszakai

dön." (Menekülés). És ezernyi írói gonddal, vallomással fordul olvasóihoz: itt az újraolva- sásról, az ismerős verssorokról, a magán- és a mássalhangzók rimbaud-i színeiről, ott Anatole France stílusáról, az igazi remekművekről (pl. Tolsztoj, Cervantes, Rilke) szól stb. De talán az általános irodalmi nézeteiről, ars poeticájáról szóló írásainál fontosabb az egész emberi egyéniségét jellemző néhány vallomás: „Elhallgatni, félreállni, nem egyezni bele....Hallgatni. Megdögölni. Csak nem beleegyezni." Ez a néhány Márai-mondat Az írók című prózaversében olvasható A négy évszak című kötetében 1938-ban. Az évszám fontos: még 1938-ban vagyunk; a második világháború utáni válságos évek, a későbbi „száműzetés", otthontalanság, hazanélküliség, magány, Olaszország és Egyesült Államok előtt. Milyen következetes Márai magatartása: 1938 után évtizedekkel mond nemet a hazai szovjet világra... Vagy: Márai prózaversben fogalmazza meg néhány legfontosabb mondanivalóját pl. a demokráciáról, a szabadságról, a politikáról, a magyar nyelvről, az életről és a halálról. Természetesen egy-egy regény párbeszédében, egy-egy fontos versében (pl. a Halotti beszédben), naplójának egy-egy részletében feltűnhetnek újra lényegesnek tűnő megállapításai, de fel kell fedeznünk azt, hogy prózaverseinek néhány sorában - szinte epigramma- tikus tömörséggel - vallott, szólítja meg olvasóit. Az Eg és föld prózaverseiben, 1942-ben így fordul hozzánk: „Nincs más fegyverem és hatalmam az idővel, a világgal szemben, csak az írás. Országokat szabdalnak szét és férceinek össze, nemzedékeket fognak rabszolgamunkára a koreszme piramisainak építéséhez, meggyalázzák a megegyezéseket, felrobbantják a hidakat, melyek embertől emberhez vezettek..." Máshol a demokrácia igazi győzelméről vall, amikor műveltebbek és emberebbek leszünk. Jobbak, türelmesebbek, férfiasabbak, „mert az önkény mindig idegbajos és nőies - majd akkor győz a demokrácia. Mikor? Kedden? Vagy szombaton? Nem hiszem. A végső győzelmeket nem adják ilyen olcsón és pontosan." (A demokrácia) Nagyon korán, 1938-ban, A négy rószs/cban jelenik meg a Politikáról szóló vallomása. Az írói magatartás felől közeledik a politikához: „Az író, aki tagja lesz egy pártnak, eldobta kardját vagy tollát, ahogy tetszik." Márai mondatai máig érvényesek, különösen sokat mondtak a korábbi és a későbbi író-társaknak, kortársaknak: Sztálin-dicsőí- tőknek és elhallgatottaknak. S milyen bölcsen látja Márai az író és a politika kapcsolatát: „Az író csak egy módon politizálhat: elmondja az igazat az életről, s a hazugsággal, az érzések és az öntudat lustaságával szemben igényérzetre neveli az embereket. Flaubert, a maga módján, folytatta a francia forradalmat, mikor megírta a Bovarynét. Mindenesetre hatékonyabban folytatta, mintha elesik valamilyen barikádon."

A négy évszak - írta Márai prózaverskötete címének. A havas éjszakai harangszóval indul, az áprilisi születésnappal folytatja, a júliusi madárdal után majd a decemberi köd és hó fátylaival fejezi be. Általában keveset szólnak Márai természetábrázolásáról, de most az évszakok kapcsán kétszeresen időszerű: egyrészt a hónap-bevezető esszék kapcsán, másrészt a kisebb jegyzetek, prózaversek miatt. Most inkább a hónapok szerint rendezett ki sebb prózaversekre figyelünk: egyszer csak kiindulópont az időjárás („Éjjel átfagyva é keztem haza.."), máskor a téllel szemben a nizzai tengerpart szépségére gond< harmadszor verset illeszt a prózai művek közé („A víz, a föld, a nap, a felhő!"), negyeds; a Szép, holdas éj cím alá már csak önmagára figyel, a külső világ eltűnik számára: „Mé múlandó vagyok.".

Az évszakok változását röviden rögzíti prózaverseiben: a „hideg gépfegyverekkel le várost"; - a hó kékesszürke színe a gyermekkorra emlékezteti; - a betegnek orgonát c zsát visznek tavasszal; - a szelet érzi - a végtelenséggel együtt; - nyáron a napon fekí a tengert nézi; - arra gondol, hogy a fjordok közt sem lett volna boldog; - ködös hej” ásókra figyel; - „az ősz a levegőben, de még csak annyira, mint az első halálfélelem' egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között, úgy érzem, mintha megértettem volr mit." Márai számos megjegyzése, pillanatképe, környezetrajza is önmaga felé mutc