Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Lászlóffy Aladár: Itt ragyog; Lázálom a hajóállomáson; „... Szilaj nádparipán...” (versek)

Lászlóffy Aladár

Itt ragyog

Vagy jössz, vagy egyedül lakom, mint légy a kórházablakon.

Ami egy őszből visszasüt, a hátam hordja a derűt, csak elöl leszek zúz marás, ennyi a sosemvárt varázs.

Négy óra lesz. És itt ragyog. Csak pár perce nem én vagyok.

Lázálom a hajóállomáson

Nagy gondolám, a gondolat ősz hegy- és vízrajzán tolat.

Csak ne siessek, mondja ő, aki a partról dirigál.

...Kis gondolám, a gondolat egy ismert Böcklin-képen áll.

Ez nem Velence? kérdezem s ellibegek a kőfalig.

Na látod, ezt nem szeretem: hogy most is még okoskodik.

Már órák óta félhalott, elvérzik minden régi én és minden amit itthagyott, hever a tengerfenekén, ez itt is, ott is kihajol s kifogja, mint a reneszánsz a mérges békanyál alól, amit már nem is neki szánsz.

Hát ember ez vagy gondolat s kinek az életén tolat?