Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve
letek közül a hatalmasságát unó püspöki rezidencia frontja fordul a vasúti út felé; mellette a piarista rendház és főgimnázium - ahol a hős már nem tanul mely az út felé forduló lazacszín falával szintén a hajdani várbástyára támaszkodik. A várhegy oldalán, mint odatapadt fecskefészkek, olaszos - mások szerint keleties - költői, hanem egyúttal tűzveszélyes rendetlenségben is, kisebb-nagyobb épületek kapaszkodnak a sziklás talajhoz s sarkaik, szabálytalan udvaraikat egybe fogó kerítéseik között lebegni látszó, vörös kövekből rakott lépcsők futnak a magasba. A vár foka és a körülötte húzódó mély, víz és szél vájta völgyben épült viskók mellett elhaladva, ahol a vasútról érkező befutna a városba, ott kezdődik csak egy kis közép-európai városi kép. A fennsíkon fekvő vásártér csinos, egyetlen emeletes tisztviselő házaival, s a palotai utca két oldalán lévő, jobbára gabona- és lisztüzletekkel, ismerős mindenkinek, aki már valamelyik apróbb vidéki kereskedő városban megfordult. Ismerős a szag is - a frissen sült kenyéré, a petróleumé, a mézes-ánizsos bocskorszíjé és a poros-nedves, fölvágatlan könyvek buta bűze egybekeverten, a színek is, a salétromtól hólyagos falakon a monarchia-sárga, a kőporral fedett kapu zöldje, az ablakkeretek koszos barnája, s az ablakokba virágtartónak kitett, és a siető járókelők csizmái által még tavasszal, sárral lefröcskölt fazekak zománckékje. A legnagyobb, a Ménkőfogósként ismert ház elől merész lejtőn bocsátkozhat le az utas a főtérre, melyet piacnak hív a helyi ember, amelynek modern a külseje: négy lámpa világítja meg, és a várból csövön levezetett víz a kőből forrásként bukkan elő. Csinos divatáru-, fűszer- és egyéb üzletek, kávéházak, takarékpénztárak, emeletes bérházak fogják közre a tágas főteret, amelyről, mint középpontról több irányba lehet bejárni a várost. Jobbkézt a törökmecsetből átöltöztetett magas tűztorony tövénél fölvezet a keskeny, rosszul kövezett út a várba. Balkézt - ellenkező irányba - a Szabadi utcán feljuthatunk a temetőhöz, s azon innen az úgynevezett cigánydombi városrészhez. Ugyancsak balkézre, egy darabig a kies püspöki park körül, az ólomablakai miatt impresszív vármegyei székház előtt elhaladva felkapaszkodhatunk a Jeruzsálem-hegyre: egyelőre azon a földúton, amely egyik sávját tíz év múlva rózsás csokorfákkal fognak beültetni (hogy száz év elteltével, az ezredforduló táján a rozsdagomba pusztítsa a lombozatot), a másik részt pedig kikövezzék. De innen közelíthető meg a Bakony felé eső temetőhegy is. Hanem ez - alkalmas látogató híján - mind hiábavaló, regényes beszéd. Az írás szabályai szerint egymás mellé fűzött betűk sohasem fognak megismertetni senkit azokkal a terepviszonyokkal, melyek a várost a vidék egyik legérdekesebb - de nem mondhatni, hogy a legkellemesebb - településévé teszik. Látható a mondatokba visszatekintve: a város főterére leérő utasnak hányféle irányban kell fel-, le és ismét fölbandukolnia, hogy eljusson mind a hét városrészbe. Festői ecset is tehetetlen lesz majd ezzel a topográfiai, vagy jobban ortográfiái helyzettel szemben, mert városkánkat a festőművészet is csak úgy tudná szemléltethetővé tenni, ha vásznát hasonló hepe-hupás formára készítené. Nem tagadható, lesznek majd festők, akik mégis megpróbálkoznak az ábrázolással, ámbár tudják, tiltott az, s közülük egy, aki a dombok tetejére kiülő hamisciprusokat kedveli leginkább, mert azok nyújtózkodnak legközelebbre az Istenhez, talán képes lesz egy-egy ut23
