Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve
carészletet, parkot, sétányt a maga természetes szépségében megörökíteni. Végeredményben hiábavaló minden akarat, s az ezerkétszáz év alatt, ameddig e város létezett, nem lehetett illő képi dokumentátora. A formája tehát a városnak legnagyobb mértékben egy regény ugyan, de ez a regényesség abszolúte nem kényelmes. Sok benne a füst, a bűn és a lassan csordogáló, tohonya hétköznap. Hanem az élet, az egészen más! Egypár kifogástalan jó láb az, mivel itt mindenki jól érezheti magát. A tüdőnek nem kell okvetlenül túl erősnek lenni, mert a hegyláncból első kézről jövő ózondús - bükk, tölgy és fenyő- és a hozzájuk tartozó gombáktól szagos - levegő hamar megacélozza a kevésbé tágas légző szervet is, a kénytelen hegymászási gyakorlatok pedig a gyomor pontos és kifogástalan működéséről gondoskodnak. Jó tüdővel és jó gyomorral pedig derűs, kedély és íriszlevelekkel árnyalt humor jár. Lehet-e a hangulat más, mint vidékiesen kedélyes ott, ahol az ember kinéz a földszintes lakása ablakából s a szomszédos ház kéménycsúcsa fölött siklik el a tekintete, a második szomszéd udvara pedig emeletnyi mélységben van alatta: de mindig akad egy-egy tündöklő napszak, amelyben a fényben fürdik és részletesen megleshető a bennük lakók élete. Szegény szerelmeseknek itt kell csak igazán bújkálniok, mert egy futó csók csattanását öt- hat fölöttes szomszéd ház ablakaiból kíséri a farizeusi megbotránkozás. Ebben a városban pusztított a minapi - holott immár 1893-ba csúszott vissza - szörnyű tűzveszedelem. S hol van ez a később elkövetkezőekhez: az 1903-as, az 1917-es, az 1919-es, az 1944-es vagy a valóban rettentő legutolsóhoz képest, amikor a Biblia lapjait is elégeti a sátán tüze! Ott, ahol a vasúti útról beérne az ember a városba, jobbrészt a Cserhátnak nevezett városrész fecskefészek viskói között fog tüzet egy szalmatetős kunyhó. A dühöngő orkán keresztben végighajtja a tüzes szekeret azon az utcán, mely a főtérre visz, s a két napi veszedelem elhamvasztja az azon túl fekvő városrészt egészen, olyannyira, hogy a temető fejfáiból sem marad semmi: így veszti el a város nagyobbrészt a múltját is, nem csak az utcáit, lakóit, s a velük együtt élő állatokat, de még a sírhantok szellemei, lidércei, boszorkányai és jóságos manói is tovább állnak, nekirohannak a világ valamennyi égtájának a lángoló pokol elől, s maguk mögött húzva a rongyos fátylakat, rókaszínű, földszagú parókákat, léghuzatot keltő legyezőket, a kísértetjárás valamennyi kellékét. A hírlapi tudósítások különben bő és hű leírását adják a pusztításnak, itt csak az jelezhető, hogy mennyiben változtatja meg a katasztrófa a város képét. Az a kis kereskedelmi városrész, melyet először ért el az utas bejövei, most - egy tűzvész után - füstös romhalmaz. Mindkét oldalon - egészen a főtérre vezető lejtő aljáig. Innen balkézre rézsut irányban, kezdve az evangélikusok dombtetőre feltolt, csinos templomától, egészen az Arácsra vezető országúttól jobbra eső Cigánydomb városrészig, üszkös, kormos fekete sáv kínálkozik szomorú látványul az olvasó szemnek. A főtér, a vár, a Jeruzsálem-hegy és a nyugati Temetőkert ép, azoknak a képe régi, csak a város déli részét forgatta ki formájából a rettenetes tűzvész. 24
