Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
- A bőség zavarával. Tengernyi könyv, folyóirat, internet-oldal, és mind tele különféle elméletekkel, nevekkel, adatokkal. Túlkínálat. A média az adatok tömkelegével, a maga felszínességével, lázas tempójával a nézőben megismerési káoszt és interpretációs éhséget vált ki. Ezért van esélyük az olyan formáknak, mint a részletes kommentár, a riport, az esszé. A világ hemzseg a fölösleges, szükségtelen információktól. Le Chewing-gum des yeux - milyen találó címet adott Ignacio Ramoneta a televízióról írt könyvének! A média beavat, megtanít minket egy új dramaturgiára, amelynek nincs utolsó felvonása, nincs fináléja. Látjuk a tévé képernyőjén, halljuk a rádióban vagy olvassuk az újságban, hogy valami történt. Látjuk az eseményt, látjuk az embereket, a mozgást, halljuk a magyarázatokat. És hirtelen, másnap vagy néhány nap múlva, az egész ügy eltűnik a szemünk elől jó időre vagy örökre. Nem tudjuk, mi történt később azokkal az emberekkel, azzal az üggyel. És nagy valószínűséggel soha nem is tudjuk meg: az eseménynek, amelyet közöltek velünk, nincs jövője (és leggyakrabban múltja sem volt). És a médiának mégis megvannak a maga nagy érdemei! Hasonlítsuk csak össze: a gulágokról vagy a koncentrációs táborokról, gettók megsemmisítéséről vagy városok lerombolásáról a kortársak csak töredékesen, korlátozott módon, gyakran pedig egyáltalán nem szereztek tudomást. Emberek tömeges likvidálásáról nem tudott a világ közvéleménye. Manapság a világ számos ilyen bűntényről időben szerez tudomást, és sok esetben eredményesen közbe is avatkozik. A televízió és az irodalom közötti különbség. A játékvezetői sípszó véget vet Franciaországban a futball-világbajnokság fináléjának. Ettől a pillanattól kezdve a tévé a győztesek örömmámorát mutogatja. Mindenki örül, gratulálnak egymásnak, ugrándoznak jókedvükben. Az irodalom ezzel szemben a vesztesek drámájára, a vereség képeire koncentrálna. A szerencsétlen legyőzöttek lelkében lejátszódó tragédiáról, a dühről, a szomorúságról, a romba dőlt tervekről írna. 1997.07.19. Találkoztam Pawel Pawlikowskival. Londonban él, a BBC-nél dolgozott, de a BBC már nem a régi, olyan, mint egy hivatal, ezért Pawel független producer lett. Azt mondja, hogy manapság nehéz filmeket csinálni - csak a package, a csomagolás számít, az a fontos, hogy az árut jól tálalják. Maga a dolog lehet jelentéktelen, értéktelen és érdektelen. De hogy van ez megcsinálva! - kiáltják az elragadtatott nézők. Itt van például Max Rosenblumnak a nagy amerikai kiadó, a Farrar, Straus and Giroux által megjelentetett, az olajfáról, az olajbogyóról és az oliva olajról szóló Olives című könyve. Van benne botanika, szociológia, technológia, afféle collage. Nem kifejezetten súlyos téma, a könyv mégis nagyszerű kiadásban jelent meg, és remek recenziókat írtak róla neves kritikusok. 35
