Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Jeffrey Toobin írja a „New Yorker"-ben 1997 szeptemberében: „Hírek nélküli társadalom (Newsless Society) felé tartunk. Az életünkről és a világról szóló beszámolókat egyre jobban eluralja a groteszk vagy szokatlan halál leírása, s minél megmagyarázhatatlanabb ez a halál, annál jobb". Vagy: „Abból, amit sajtónkban olvashatunk vagy a tévében láthatunk, arra következtethetnénk, hogy az Egyesült Államok társadalmában más sincs, csak celebrities és serial Killers".

No news - bad news. Az amerikai média kellemetlen helyzetbe került: hazai politikai hírek nincsenek, a világ eseményei pedig nem nagyon érdeklik. Mit lehet hát az újságok első oldalára tenni? Megváltoztatják az információk tematikáját. Az információ hagyományosan politikai, esetleg gazdasági ügyekről szólt. Manapság egyre inkább az új tudományos felfedezések, az elektronikai forradalom, a génsebészet fejlődése, a filmcsillagok és más hírességek élete stb. az információ témája. Egy bárány klónozása vagy valamilyen kromoszóma meghatározása - ez ma a címlapra, a tévéhíradók és rádiós híradások élére kívánkozó szenzáció.

A hírekről: „Mindennek csökken a jelentősége - írja a „Newsweek" 1999. január 18-i számában Jonathan Alter. - Egyetlen információ sem fontos már úgy igazából. Mindegyik csak pillanatnyi, elillanó hír, másnapra már el is felejtjük, jönnek a következő, újabb információk. Az egyik agyonüti a másikat. E gyakorlat következtében bizonyos idő után a történelem is viszonylagossá válik, útját nem jelölik mérföldkövek. Amikor a hír szórakoztatássá (entertainment) válik, a történelem összezsugorodik (history shrinks)".

Valamikor a XX. század húszas éveiben Hans Castorp Davosban ellátogat a bioszkóp-színházba, ahol a világ különböző részeiből származó képeket lát. Látja „a francia köztársaság elnökét,... az indiai alkirályt,... a német trónörököst,... egy kakasviadalt Borneó szigetén, meztelen vadembereket, amint orrfurulyát fújnak, vad elefántok megfogását, ünnepi szertartást a sziámi királyi udvarban, japán bordély-utcát, ...szamojédokat egy észak-ázsiai kietlen lapályon, orosz zarándokokat imádkozni Hebronban" stb.

„Mindenütt jelen voltak - kommentálja Hans Castorp élményeit Thomas Mann -, a tér semmivé lett, az idő háttérbe szorult, az ott és akkor suhanó, imbolygó ze- nekíséretes itt-é és most-tá változott" (Szőllősy Klára ford.)

Ma reggel hallgatom a rádióban az RFI híradóját. Árvízről tudósítanak. Az Odera ugyan mindkét oldalon kiöntött, mégis csak a németországi árvízről beszélnek, a lengyelországiról egy szó sem esik. Este a brit „Euronews" a csehországi árvízről tudósított, s a háttérben egyfolytában a lengyel államelnököt, Kwas- niewskit mutogatták.

Ilyen szakmai felszínesség, tájékozatlanság és lenézés jellemez számos nyugati médiumot.

A rádióról ugyanaz mondható el, ami a könyvről: képes megteremteni a maga hallgatóságát. A televíziónak nincs saját hallgatósága. A tévénézők óriási, megha36