Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

1997 áprilisa

Kiállítás a varsói „Zachqtában":

Jerzy Nowosielski: „Városi táj 1971". A művészet annyi, mint észrevenni azt, ami a városi tájképben - ebben a szegényes, banális, semmilyen tájban - látható, de mindezt másmilyen színekben és formákban látni, nem olyanokban, mint amilyenek felszínesen a szemünkbe ötlenek.

Kajetan Sosnowski: „Összevarrás" vagy „Öltések". Szürke lenvásznak, amelyeken az öltések különböző irányokban futnak, az összevarrt textildarabok, foltok, szövetmaradékok pedig sík felületű, lesimított kollázsokat alkotnak.

Halina Chrostowska: figurák, kompozíciók, árnyékok. A művész kísérlete arra, hogy a világot a maga részleteiben, fokozataiban, pillanataiban ragadja meg.

Barbara Jonscher: „Vakáció" - nagy, világos, fényes, vibráló foltok.

Andrzej Bielawski: különböző mértékben berozsdásodott fémlemezek. Ez az erőteljes vagy kevésbé erőteljes rozsda alkotja a művek eltérő színezetű felületét.

1999 januárja

Az Ujazdowski Palotában az „Állam - város - folyók" c. kiállításon. A cím megtévesztő, mert nincs itt sem állam, sem város, sem folyó. Tulajdonképpen semmi sincs néhány installáción kívül. Ezek is egyformák, sémájuk könnyen értelmezhető és reprodukálható, mert leggyakrabban három részből tevődik össze:

a - mozgás. Tévé-képernyőn látható mozgás. Emberi test tompa, egyhangú, holdkóros mozgása - akár egy skizofréné;

b - hang. Valahonnan egy hangszóróból hallatszik - lehet égzengés, gép zaja, gyereksírás, kutyaugatás - és a mozgáshoz hasonlóan ez is egyhangúan, mechanikusan ismétlődik, mint a vonatkerekek zakatolása;

c - tárgy. A tárgy leggyakrabban valamilyen mértani formájú objektum, például egy forgáccsal vagy fűrészporral megtöltött fémhenger, valamilyen doboz, szemétkosár, kiselejtezett matrac. Minden dologhoz magyarázó aláírás, gyakran pro- vokálóan meghökkentő aláírás tartozik. Egy rozsdás ágydarab neve például „Ariel álma" egy halom összetört, összegörbített evőeszközé pedig „Megkívánás" stb.

A kiállítás értelmét legjobban tükröző tárgy egy falra akasztott közönséges falilámpa a következő felirattal: „Reinhard Mucha. Luminoform lámpa. Vezeték. Dugasz. 1981".

Willem de Kooning írja Duchampról: „Duchamp egyszemélyes irányzat".

Stanislaw Fijalkowski képei figyelmes szemlélődést igényelnek. Teljességüket akkor fedezzük fel, ha valóban összpontosítjuk figyelmünket. Vásznainak tere ugyanis első látásra mozdulatlannak, üresnek tetszik. De mélyedjünk el benne jobban, s csakhamar észrevesszük, hogy ebben a térben a művész elhelyezett valamilyen jelet. Ha tovább figyelünk, meglátjuk a következő jelet. Ezek között a jelek között párbeszéd zajlik. A tér megelevenedik, kommunikálássá válik, beszél, vonz, meghökkent, valamit előrevetít.

25