Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
A kozmoszból csak csönd ér el hozzánk. Pedig tudjuk, hogy a csillagok gigantikus, izzó kemencék, hogy fortyogva olvad bennük az anyag, hogy a rohanó bolygók között néha összeütközésekre, robbanásokra kerül sor. Hasonló a helyzet Fijalkowski festészetével is. Képeinek nyugalma megtévesztő. Csöndjük látszólagos és csalóka. Valójában hatalmas feszültség rejlik bennük, amely arról tanúskodik, hogy ez a festészet igen magas hőfokon kristályosodott ki. 1999 januárja A varsói Királyi Várban a „Kert" c. kiállításon. Remek kiállítás! A kert fontos eleme képzeletünknek, a Paradicsom helyettesítője, amelynek legfőbb része, központi figurája, tengelye - az élet fája. A fa azért olyan fontos, mert árnyékot és gyümölcsöt ad. A kertek élő sövényei - rozmaring és borostyán. És mirtusz. A fák: tölgyek, platánok, vadgesztenyék, hársak, kőrisek, juharok. A kertek zenéje - a fák susogása és a madarak hangja: csicsergésük és trilláik, énekük és dalolásuk. A kertben található legfőbb éltető elem a víz. Vannak mozgó, rohanó vizek és mozdulatlan, sima víztükrök. A kert feljegyzés, reflexió, belső tájkép, a kifejezhetetlen kifejeződése. Híresek az angol kertek - természetesek, vadon burjánzók, mégis kifejezik alkotójuk valamiféle tudatos szándékát. A XVIII és XIX. század fordulóján élt Humphrey Repton volt a legnagyobb ilyen kertalkotó. Sok ember bírálja, támadja a posztmodernizmust. Igaz ugyan, hogy a posztmodernizmus csupán a liberalizmus aktuális, kitágított változata, mivel azonban a liberalizmus bírálata kompromittálja a bírálót, inkább a posztmodernizmus ellen folyik a harc. Azzal vádolják többek között, hogy hívei között posztkommunisták is vannak. De hiszen a kommunizmus támadta a posztmodernizmust, mert az a vélemény szabadságát, a saját, önálló nézetekhez való jogot hirdette. A posztmodernizmus ereje abban rejlik, hogy újfajta kommunikációs helyzetet fejez ki abban a világban, amelyben a technika (az elektronika) eltörölt két tájékozódási pontot - az időt és a teret -, s ezzel relativizálta a világot, miközben két új fogalmat vezetett be a világ meghatározásába - a viszonylagosság és a meghatá- rozhatatlanság fogalmát. A posztmodernizmus. Legfőbb pozitívuma, hogy antidogmatikus, hogy nyitott az újításokra, negatívuma viszont, hogy hajlamos a túlzott, kritikátlan relativizá- lásra. Felmerül a kérdés: lehet-e a nihilizmust a posztmodern őskezdetének, ősforrásának tekinteni? Helyes irányba vezet-e a kérdés ilyetén felvetése? A „Tygodnik Powszechny" c. hetilap egyik, 1997. augusztusi számából: „Veszítettek jelentőségükből a politikai, a társadalmi vagy a nemzedéki nézetek. 26
