Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Ryszard Kapuscinski

Lapidárum IV.

4. rész

Souren Melikian recenziója az „International Herald Tribune"-ban (1996. 11. 02.) a párizsi „Buddhista szobrászat az ókori Japánban" c. kiállításról.

A múltból csupán egyes pontok - néhány zseniális alkotás - bontakozik ki. Mintha valaki a sötétben reflektorral világítana meg egy-egy fejet, alakot. Közel egy méteres Buddha-fej. A keletkezés éve: 685. Tökéletes, klasszikusan szép fej. Az alkotás nyugalma, biztonsága látszik rajta. Erő sugárzik az arc minden részletéből, minden vonásából. A következő kiállítási tárgy egy istenség Kinnarból. Az évszám: 734. Aztán egy ülő Buddha - a gyógyító mester. 1013-ból származik. Végül két szuggesztív, kifejező, ülő szerzeteseket ábrázoló szobor 1189-ből. Vagyis: 685 - 734 - 1013 - 1189. És mi van közben? Ezek között a dátumok között? Az aszály egész évszázadai? Évszázadok, amelyek nem hagytak nyomot?

Az, amit a művészetben ránk hagyott a múlt - a tökéletesség. Az idő csak a tökéletes dolgokat őrizte meg. A szépség a tökéletességben rejlik. De hogyan van az, hogy csak a legjobb dolgok maradnak fenn, vagyis olyanok, amilyenek a legritkábban, csak kivételesen születnek? Hogy az, ami másodrendű, gyenge, az elporlad, széthullik, megsemmisül, eltűnik? Miféle válogatási és megtartó mechanizmus működik itt? Miféle vélemény, miféle tekintély, kinek az ítélete, kinek az ízlése dönt az egyedülálló alkotások megőrzéséről, megmentéséről, azokéról, amelyek a nagy időbeli és térbeli távolságok ellenére is megszólítanak bennünket?

Az abszolútum, a tökéletesség, az ideál birodalmához közelíteni - mennyire vonzó, ugyanakkor veszélyes dolog is ez. Mintha meredek és magas szikla csúcsán állnánk: könnyen elszédülhetünk, és a mélybe zuhanhatunk. Mi ez a fenyegető, rögeszmés törekvés a tökéletességre? Csak nagyon kevesen viselik el ennek a nyomását, megsemmisítő, könyörtelen hatalmát.

Önmagában valaminek a megalkotása - egy könyv megírása, egy kép megfestése, egy szonáta megkomponálása - a mai világban még nem elég, ez még kevés. Szükség van a mű születési folyamatának másik elemére is: ahhoz, hogy a mű létezni kezdjen, propagálni, reklámozni, terjeszteni is kell.

24