Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Pjecuh, Vjacseszlav: És mi van a hátizsákban, fiúk?
egy köbméter padlódeszkát. Először is megérdeklődte egy járatos embertől, hogy úgy egyáltalán, hogyan szokás a járásnál építőanyagot szerezni; mostanában szerelt le, és még nem igazodott ki a falusi élet finomságai közt. A járatos ember elmagyarázta, hogy legelőször is igazolást kell szerezni a kolhozigazgatóságtól, annak tárgyában, hogy nevezettnek valóban szüksége van az építőanyagra, majd ezen igazolás alapján a falu tanácsa kiállítja az igénylést az egy köbméter padlódeszkára, aztán az igénylést jóvá hagyja a járási erdészeti hivatal, és ha jóvá hagyta, ami egyáltalán nem kötelező, akkor visszaküldik a papírt a kolhozba, az elnök megigényli a faanyagot, a könyvelő kiszámítja a bekerülési árat, a titkár ráüti a pecsétet, és ekkor nevezett végül megjelenik a dokumentációval az erdőgazdaság igazgatójánál, aki kedvező holdfázis esetén pozitív döntést hoz, és a raktáros kénytelen-kelletlen kiadja a köbméter padlódeszkát. Ivan Grudnoj megkérdezte a járatos embert:- És sehogy se lehet egyszerűbben? Az válasz gyanánt:- Lehet egyszerűbben is, példának okáért veszel a vegyesboltban két üveg vodkát, elmész az erdőgazdaság raktárosához, Szerafim Kuznyecovhoz, és az kiadja a köbméter padlódeszkát. De lehet, hogy ez lesz a bonyolultabb, ha véletlenül bevarrnak a zsaruk. A beszélgetés utáni napon kezdődött Ivan, ősz végétől tavaszig tartó golgotajárása. A kolhozigazgatóságon addig nem adták ki az igazolást annak tárgyában, hogy valóban szüksége van az építőanyagra, amig el nem csalta magához a titkárt és eszméletlenre nem itatta... Ekkor megzavarták a mesélésben; egy nem falusi, de nem is városi módra öltözött, hanem egészen pontosan: drága szarvasbőr dzsekit, de lábán szurokvászon csizmát viselő srác jött be a teázóba; odament a pulthoz, köhhintett és így szólt:- Figyelj csak, Zin, adjál péntekig húszezret!- Adni adok - válaszolta Zina -, csak aztán pontosabb légy ezzel a kölcsönnel, Szerjoga! Mert az elhúnyt Vityokom adós maradt százezerrel, én meg fizethetek helyette. A három tagú kompánia egyszerre körülnézett: a szomszéd asztalnál szendvicset és tökpástétomot falatozott egy komor küllemű bácsika és egy kisfiú, nyilván a fia, de az sincs kizárva, hogy az unokája; a gyereknek olyan volt az arca, mint egy érett férfié. Zina büfésnő géppel számolt, a rádió harsogott, a poros üvegnek verődtek a legyek, amelyek olyan méretesek voltak, mint a darazsak. Ivan Grudnoj folytatta az elbeszélést... Amikor végül kézhez vette a kolhozigazgatóság igazolását, a falu tanácsához fordult a járási erdészeti hivatalhoz benyújtandó igénylésért, amelyet megtagadtak tőle, azon az alapon, hogy a felesége kétszer távol maradt a sárgarépa-betakarításról, a bátyja pedig, alkoholos állapotban, összetörte a főtéren a lámpákat. Ivan a tanácsi embernek is fölajánlott egy zsák sárgarépát, ahhoz is hozzálátott, hogy saját kezűleg helyrehozza a villanyvilágításban esett kárt, de mindhiába, ekkor kétségbeesésében azzal a fenyegetéssel állt elő, hogy fölgyújtja saját gerendaházát, és ettől vagy tényleg megijedt a tanácsi ember, vagy gyorsan kikalkulálta, hogy egy új házhoz mégiscsak több fa kell Ivánnak, mint a padlóra. A járási erdészeti hivatalban nem utasították el kerek-perec, de az 98
