Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Pjecuh, Vjacseszlav: És mi van a hátizsákban, fiúk?

mát jelentett, annak ellenére is, hogy a környéken sok volt az erdő, erdőgazdaság működött a közelben, akkor még pénz is volt rá keríteni; és mégis egyszerűbb lett volna beülni a járási tanácselnök székébe, mint egy köbméter padlódeszkát szerez­ni. Legalábbis Ivan Grudnoj esetében ez az esemény valóságos hőskölteménnyé alakult, amelyet a mai nap is szívesen fel-felidéz. Már a mai zaklatott időkben - amikor bárki számára elérhető a fűrészáru, a vod­ka, a lőfegyver, a rossz lány és az országos hímév - három földi iddogált Sztole- tovóban, a Tanácsházával szemben lévő teázóban, mégpedig név szerint: a Mihalkiba való Ivan Grudnoj, a Kék Nyaralótelep nevű faluba való Zsirnov marha­pásztor, és egy bizonyos Szidorov, a kis járási központ mozigépésze. Rozskenyeret, akkurátus karikára vágott hagymát és krakkói kolbászt eddegéltek a vodkához. Egyedül Grudnoj beszélt, a két ivócimbora csak néha szúrt közbe egy kérdést vagy megjegyzést, aztán még a rádió is harsogott, amelyet egész álló nap hallgatott a bü­féslány, Zina. Nemrég újították fel a teázót, és ezért savanykás, émelyítő festékszag töltötte el.- Most pedig elmondom nektek, hogy miért nem vált be minálunk a szocializ­mus - mondta Grudnoj. - Azért mert minálunk sohasem tudja az ember, hogy mi­kor talál és mikor veszít el valamit. Mert különben elég egyszerű a szocializmus, fi­úk: ha készen kapsz mindent, akár fát is lehet az ember hátán vágni. Marx Károly abszolút helyesen jövendölte meg, hogy feltétlenül a szocializmus jön el a kapita­lizmus leváltására, csak azt nem látta előre, hogyha minálunk, Oroszországban felül az ember a Moszkva-Szocsi vonatra, Bajram-Aliban találhatja magát... Zsirnov megjegyezte:- Még csak nem is hallottam ilyen városról.- Pedig van egy ilyen porfészek Türkméniában, majdnem az afgán határon, ott teljesítettem szolgálatott a vegyi fegyvernemnél, és majdnem fölfordultam a me­legtől. Hát szóval, ha felül az ember a Moszkva-Szocsi vonatra, Bajram-Aliban talál­hatja magát. Melyik lánglelkű marxistának juthatott eszébe, merül fel a kérdés, hogy a munkásosztály és a szegényparasztság minálunk való tudományos győzel­me után egy simlis grúz kinyírja az összes kommunistát, és a marxizmus-leniniz- mus zászlaja alatt igazi egyiptomi színt rendez, piramisokkal, rabszolgákkal, kivég­zésekkel és a többi egyiptomi nyalánksággal együtt. Mert egyébként elég egyszerű a szocializmus: ha normálisan dolgozik és nem annyira nyiltan szittyózik az ember, van bőr a képén, és korlátozottak az igényei, akkor magától felépül a szocializmus. Szidorov megjegyezte:- Ahogy elnézem, te vagy a lánglelkű marxista.- Te aztán jól megaszontad! - vetette ellen hevesen Grudnoj. - Rühellem én a komenisták hatalmát, mert a annyit szenvedtem alattuk egy tetves köbméter pad­lódeszkáért, mint Krisztus a keresztfán. Azután következett a történet, amelyet, immár lassan tizedik éve, minden adan­dó alkalommal elmesél Ivan Grudnoj. Tehát, nyolcvannégy októberében lánya szü­letett, és november elején megkereszteltette. A keresztelőn a vendégek megittak ti­zenkét liter bundapálinkát, és úgy belemelegedtek a táncba, hogy két helyen be­szakadt alattuk a padló. Muszáj volt gyorsan megcsinálni, mert egészen lehetetlen­né vált az élet a gerendaházban, ehhez azonban, akár a föld alól is, szerezni kellett 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom