Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Nagy Miklós: Szilárdy Leandertől Mócli bérkocsisig (Jókai írói névadásáról)

sokszor kiválasztott Cynthia kinek a hatását mutatja. Mayer Fannyval kapcsolatban természetesen gondolhatunk Kármán József hősnőjére, amint ezt már Greguss Ágost 1854-es bírálata0 megtette. Érdemesebb azonban utalnunk a nagy többségében németajkú Po- zsonyra, ahonnét mindkét leányalak származott. Hermine - hazai változata Hermina - viszi el a pálmát a gyakoriságot tekintve, mert Malárdy Ferenc (ECS) gyermekét is erre keresztelték. Az ifjú hajadon alighanem a magyaros, komáromi légkör miatt viselte a Hermina variánst.

Nagyon nehéz az idősebb asszonyok, vénkisasszonyok nomenj ét megállapítani. Ugyanis általában csak a cognomen, a férjek vezetékneve kerül elénk. (Például: Dobokyné, Malárdyné, özvegy Lávayné, Málainé.) Az Áronffy családon belül be kell érnünk az ilyen megjelöléssel: édesanyánk, nagyanyánk, apám anyja. (Ez a könyv bensőséges légkörét, az első meg a harmadik személyes előadás válogatását tekintve egyáltalán nem meglepő.)10 Hadd mutassunk be most néhány nagynénit, zárójelbe téve már megismert unokahúgukat: Mayer Teréz (M. Fanny), Malárdy Eudemia (M. Hermina), Lángainé, Matild (Lapusa Henriette), Gyöngyi Sarolta (Hargitay Judit). Az utónevek - a reformkori gyakorlatot nézve - aligha mondhatók ódivatúaknak, az Eudemia inkább különleges (maga a szerző sem él vele másutt), mint régies. Judit nénje a nemzeti romantikától felkarolt titulust kapott: Saroltában Géza fejedelem hitvesét tisztelték, akit maga Jókai is ünnepelt népszerű históriai összefoglalásában (lásd A magyar nemzet története Az amazon fejezetét.)

Egyébként Sarolta a címszereplője Erkel Ferenc vígoperájának, amelyet 1862-ben mutattak be; vagyis akkor, amikor a Hargitay Juditot meg nagynénjét szerepeltető PD- füzetekben történő - közlése megindult. Ez is mutatja, hogy „korszerű" nomennel van dolgunk. Az anyák, nagynénik generációjához - föltehetően református személyekről van szó - a bibliai, ószövetségi keresztnevek illettek a valóságban (Sára, Zsuzsanna, Eszter, Anna).

Tehát írónk ekkoriban nem törődött a névdivattal, nem alkalmazta a női nemzedékek megkülönböztetésére? Ez az igazság, s ugyanez áll társadalmi-rendi vonatkozásban is. A mágnáskisasszonyokat és delnőket többnyire ugyanúgy hívja, mint a köznemesi, polgári sarjakat. Rámutattunk erre már a KZ, UF kapcsán, ám újabb bizonyítékot találhatunk a FV-ban: itt Somlyóházi gróf idősebb gyermeke szintén Szeréna, mint a tizenkét esztendővel később (1875) megjelent ETÖ lapjain a szegény, félárva kálvinista papleány. Később, amikor parasztok (nagygazdák), bányászok is megjelentek kompozícióiban kissé megváltozik a helyzet. Szemléltethetjük ezt olyan felsorolásokkal, amelyekben a főnemesi nőmén áll az élen, gondolatjellel elválasztva a többitől: Dorothea (Dorottya) - Ciliké, Erzsiké (ESM); Angéla - Evila (Éva) (FGY). Ezt a gyakorlatot azonban mellőzi néhány esztendővel utóbb az ETÖ-ben, ahol a grófnő egyszerűen: Hanna.

A fiatal leányokat az elbeszélő általában utónevükön említi, és az esetek többségében hasonlóan jár el az ifjú hősökkel szemben. Kárpáthy Zoltán, Garamvölgyi Aladár megmarad Zoltánnak, Aladárnak a különféle szituációkban. Ugyanez ismétlődik néhány idősebb főalak szerepeltetése során, legfeljebb megtoldva az úr címzéssel: Jancsi úr, János úr. De Abellinónak az úr nem jár ki, s a hajdani alispán - Garamvölgyi - csupán kivételesen kap Ádám úr címzést a cognomen helyett. A Dilógia (EMN, KZ) szövegében az ellenséges erők képviselőit (Kőcserepy, Maszlaczky) megurazzák vagy felruházzák hivatali címükkel. Ritkán hangzik el az ilyen intrikusok nomenje, doktor Grisák esetében adós is marad vele a regény.

Becéző formák alkalmazására nem kerül sor, a vonzó ifjak, férfiak esetében. A nábob fia nem Zoli, az Áronffy testvéreket senki sem emlegeti Deske vagy Lóri gyanánt, Gyáli Józsefet, a fivérek áruló barátját azonban Pépo (Pepi) „becenéven''szidalmazza Dezső egy kiélezett jelenetben. Parlagi nemesek, léhűtő arisztokraták kicsinyítőképzős nomeneket viselnek: Miszti, halljuk Misztizlárról (KZ), míg Jancsi úr ivócimboráit így hívják: Horhoi Miska,

73