Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Háy János: Nátriumbenzonát (A Nátriumbenzonát című költemény háta)

Nátriumbenzonát

Látod, ilyen vagyok édes, konzcrven és levesporon élek, s úgy kerülök a túlra át, hogy összetart a nátriumbenzonát.

Nem hullik részeire a testem, mikor föld fölé hív újra az isten.

Mikor felszínre kerül minden: csontszülők, csontgyerekek, csontcsalád.

Kereslek, de hiába kereslek, nem tudom melyik csont, akit valaha szerettem.

Talán előttem vagy, lehet, mögöttem, téged nem tartott egészben a halál.

Nincs mit tennem.

Ugye, te is keresel engem. Megismersz ha rámtalálsz: nahát édesem - így szólsz - Én megmondtam: helytelenül étkezel.

De közben örülsz, hogy szép vagyok, hogy mégis bevált a levespor, a konzerv és nemutolsósorban: a nátriumbenzonát.

130