Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (XII., befejező rész – fordította Szenyán Erzsébet)
bői rekedt, mély hörgés, bugyborékolás hallatszott megszakítva egy-egy pateti- kus, de már nem érthető, megfejthetetlen kiáltással. A bámészkodó, idővel egyre népesebb hallgatóságnak Leshina azt magyarázta, hogy a tölcsérből az isten szól, aki őt nevezte ki követének, és aki feltétlen engedelmességet követel. Leshinához egyre nagyobb tömegek zarándokoltak. Hívei, akik többnyire a nincstelen szegények közül kerültek ki, emberfölötti erőfeszítéssel szentélyt építettek az őserdőben, s ott imádkoztak. Minden istentisztelet azzal kezdődött, hogy Churchill recsegő basszusától transzba estek. Az afrikai vezetők azonban röstellik az ilyen vallási megnyilvánulásokat, és Kenneth Kaunda elnök katonákat küldött Leshina ellen, akik aztán a kultikus helyen lemészároltak több száz ártatlan embert, a harckocsik pedig porrá lőtték az agyagból tapasztott szentélyt. Amikor egy európai Afrikában jár, a kontinensnek csak egy részét - általában a külső, gyakran nem is a legérdekesebb, és talán a legkevésbé fontos burkát látja. Tekintete a felszínen siklik, nem hatol mélyebbre, mintha nem hinné, hogy minden dolog mögött valamilyen titok lappanghat, és hogy ez a titok magában a dologban is benne rejtőzik. Az európai kultúra nem készített föl minket arra, hogy behatoljunk más világok és kultúrák mélyére, forrásaihoz. A kultúrák drámája - benne az európai kultúráé is - a múltban az volt, hogy első kapcsolataik leggyakrabban az alja népséggel - rablókkal, zsoldosokkal, botrányhősökkel, bűnözőkkel, rabszolgakereskedőkkel és hasonlókkal - való találkozások voltak. Akadtak, nagyritkán, mások is - tisztességes misszionáriusok, lelkes utazók és kutatók, de a hangnemet, a színvonalat, a légkört évszázadokon át a nemzetközi rablóbanda alakította és határozta meg. Ezeknek a semmirekellőknek eszük ágában sem volt, hogy az idegen kultúrákat megismerjék, közös nyelvet keressenek azokkal, tiszteletet tanúsítsanak irántuk. Többségük sötét, buta, érzéketlen és kegyetlen, gyakran analfabéta bérenc volt. Csak a hódítás, rablás, gyilkolás érdekelte őket. Az ilyen tapasztalatok hatására a különböző kultúrák viszonya - a kölcsönös megismerés, közeledés, összefonódás helyett - ellenségessé, legjobb esetben közömbössé vált. Képviselőik - az említett gonosztevőkön kívül - távolságot tartottak, féltek, kerülték a másikat. A kultúrák közötti kapcsolatokat a bűnözők monopolizálták, s ez határozta meg a kölcsönös viszonyok ilyetén alakulását. Az emberek megítélésére a legprimitívebb szempont - a bőrszín - nyomta rá bélyegét. A rasszizmus ideológiává lett, ennek alapján határozták meg az emberek a világban elfoglalt helyüket. Fehérek - feketék: ebben a szembeállításban gyakran mindkét fél rosszul érezte magát. 1894-ben egy Lugard nevű angol kis létszámú csapatával Nyugat-Afrika belseje felé nyomul, hogy elfoglalja Borgu királyságot. Először a királlyal szeretne találkozni. Csakhogy jön egy küldönc, aki közli, hogy az uralkodó nem fogadhatja őt. Ez a küldönc, miközben Lugard előtt állva az üzenetet közli, folyton a nyakába akasztott bambuszedénykébe köpköd: a köpködés megvéd és megtisztít a fehér emberrel való találkozás következményeitől. A rasszizmus, az idegengyűlölet, a megvetés, a másik kiirtásának szándéka az afrikai gyarmati viszonyokra nyúlik vissza. Ott már évszázadokkal korábban ki59
