Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (XII., befejező rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Az árnyék mellett a víz a másik legnagyobb érték.- A víz minden - mondja Ogotemmeli, a Maliban élő dogon törzs bölcse. - A föld a vízből származik. Meg a vér is.- A sivatag megtanít arra - mondta nekem egy szaharai vándorkereskedő Niameyben hogy van valami, amit jobban lehet kívánni és szeretni, mint egy nőt. Ez pedig a víz.

Árnyék és víz - két tünékeny, bizonytalan dolog, amelyek megjelennek, aztán eltűnnek, ki tudja, hová.

Két életforma, két helyzet: mindenkit, aki először kerül egy amerikai szupermarketbe, gigantikus, végeláthatatlan sétálóutcába, mellbe vág az ott felgyülemlett áruk gazdagsága, sokfélesége, az a rengeteg tárgy, amit az ember kitalált, előállított, aztán oda szállított, gúlákba rakott, polcokra tömködött, s ezzel elérte, hogy a vásárlónak nem kell gondolkodnia, mert korábban már mindent elgondoltak helyette, s neki csak a kezét kell kinyújtania, minden a rendelkezésére áll.

Az átlagos afrikai világa egészen más - szegény, nagyon egyszerű, a legelemibb dolgokra - egy ingre, egy tálra, marék gabonára, korty vízre - redukált világ. Ennek a világnak a gazdagsága és sokszínűsége nem anyagi, megfogható és látható alakban jut kifejezésre, hanem azokban a szimbolikus értékekben és jelentésekben, amelyeket az afrikai ember kölcsönöz a legközönségesebb, a beavatatlanok szemében értéktelen, jelentéktelen dolgoknak. A kakastollat például lehet sötét utat megvilágító zseblámpának tartani, egy csepp olajat pedig golyóvédő pajzsnak. A dolgok szimbolikus, metafizikus értelmet kapnak, mert így döntött az ember, aki választásával ezeket a dolgokat más dimenzióba, a lét magasabb szférájába, a transzcendenciába emelte.

Egyszer Kongóban közel kerültem én is a titokhoz: megnézhettem a fiúk beavatási iskoláját. Ennek az iskolának az elvégzése után a fiúk felnőtt férfiakká váltak, szavazati jogot kaptak a törzsi gyűlésben, családot alapíthattak. Ha egy európai meglátogatna egy ilyen, az afrikaiak számára különleges jelentőségű iskolát, a csodálkozástól tátva maradna a szája. Mi ez? Hiszen itt semmi sincs! Se padok, se tábla! Csak néhány tüskés bokor, száraz fűcsomók, padló helyett pedig hamuszürke homok. Ez lenne az iskola? És azok a fiúk mégis büszkék és elfogódottak voltak. Nagy tisztesség érte őket. A lényeg ugyanis a közmegegyezés volt, amelyet nagyon komolyan vettek, a mélységes hit: a hagyomány úgy tartotta, hogy az a hely, ahol a fiúk tartózkodtak, a törzsi iskola helyisége. A törzsi iskola pedig az életbe vezette a fiúkat, ezért hát privilegizált, tekintélyes, sőt, szent helynek számított. Egy jelentéktelen dolog fontossá válik, mert így döntöttünk. Képzeletünk felkente, magasba emelte azt.

Jó példa lehet az ilyen megnemesítő transzformációra Leshina hanglemeze. Ez a Leshina nevű asszony Zambiában lakott. Úgy negyven éves lehetett. Serenge városka utcáin kereskedett. Különösebben semmivel sem tűnt ki. A hatvanas években jártunk, amikor a világ különböző zugaiban még találkozhatott az ember kurblis gramofonnal. Leshinának is volt ilyen gramofonja, mellé egy teljesen kopott, agyonnyúzott lemeze. A lemezen Churchill 1940-es beszéde volt, amelyben az angolokat önmegtartóztatásra, önfeláldozásra szólította föl. Leshina udvara közepére tette a gramofont, és fölhúzta a kurblival. A zöldre festett fémtölcsér58