Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Veress Miklós: Plágium (Tücsökzene és lepketánc: Egy kis nátha)

úgy, mint Morgensternt - s nagyobb tanítóm volt a vers és életanyag egybegyúrá- sában, mint bárki mesterem. Nékem mindig olyan volt, mint egy lezser Rodin, aki az Örök szerelem vésőfinomításai közben különb s különbféle kiszólásokat is megenged magának, melyek csak a köznép számára triviálisak egy u.n. művész szájából, de úgy hozzátartoznak a teremtéshez az öröklét szempontjából, hogy azt Isten is legföljebb dicsérendő véteknek tartja. Ma már úgy tűnik: Csokonai, majd Petőfi után ő lett az az egyetlen költő, aki megengedte magának, hogy igazi és természetes humora lehessen az élethez és halálhoz egyaránt. Ezért ilyen megközelíthetetlen, ha próbálkoznék is véle. így - húsz éve.

Egy kis nátha

Még mindig ringatnálak - akkor is ha kéred, hogy írjak egy szabólőrinces verset, mely úgy távolíthat el tőlem, csakis közelítve, hogy önmagad keresed kegyetlenül: a kis vers ám elhajózgat, és mielőtt még elérné a tengert, elázik szegény: mivelhogy papírcsónak.

Lázas vagy - én is: de kurva infulenza, hogy párnáink izzadtan csókolóznak, és ha fölhasítanám a cihát, nem zuhognának égbe libatollak.

Na látod, na hallod: most nevetsz avagy bőgői, mikor félálmodban fölálmodik az ország; és mit is mondanék - csupa költői smonca, bárha szerelemként is visszhangoznák.

Nos, rímelni így ? Inkább egy jó teát, de, - Úristen, kifogyott a filteres!

Vársz egy kicsit? A papírzsebkendőkből hajóhadunk lehet, ha el nem ázna - tehát így születhet egy szabólőrinci vers

Az utolsó mondat kissé nagyképűnek tetszhet, de a lényeget akarná kimondani a föltételes móddal: Szabó Lőrinctől egy elgyávítottan prűd, látszataiban tetszelgő korszakban meg lehetett valamit tanulni abból a magatartásból, mely voltaképpen marxista szemszöggel mérve is megfelelően dialektikus lehetett volna! Csakhogy olyan művésszel, aki a titkolandó szerelmet is csak akkor érzi valóságnak, ha kimondja, akár nőről, hazáról, eszméről is legyen szó - nem túl sokat tud kezdeni az a fajta közösségi diktatórikus szellem, mely itt lebeg és édeleg mi korunkban is, s csak akkor látszik, milyen vértelen, humor- talanul kegyetlen, ha patyolatfehéren intim leple fönnakadván egy gyárkéményen, ágyúcsövön, szabadságszobron vagy krimi-késen - lehullik róla. S oda az intimitás. Kiderül, hogy minden durva, buta és emberellenes.

80