Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Lator László: A kezdet (Szép lenvászon lobogás)
Lator László A kezdet Mostantól már csak a szeszélyes álom mintáiban fogunk rájuk találni: elvonultak a cserepes lapályon a háború utolsó katonái. A - már úgy tetszik - eltúlozva festett színpadias díszletek szétdobálva, a sárga, zöld, a terepszínű testek elhelyezkednek a tisztább halálba. Híznak az erjedés bölcs vegytanába vetett, felajzott létek vad zugokban. A megfülledt, csípős, fekete trágya füstölög, már-már sötét lángra lobban. Sűrű levében a tavalyi szalma: a maró lúgot ronthatatlan állja vörheny csigolyák közt okker huzallal épült másolhatatlan statikája. Az útfélen a gödrökben a téli szemét fehér szakállt eresztve rothad. A Kálvária utca jegenyéi megint valószínűtlenül ragyognak. Kijjebb, hol már a város falu félig, jámbor dicsfényül odakanyarítva a roskadt háztetők fölé, fehérük az ultramarin ég egy ujjnyi csíkja. Ragyafoltos házakban tiszta szappanillat nyirkos dohszaggal keveredve. A Gödörben harsog javíthatatlan borisszák rekedt, bikanyakú kedve. De az idők recsegő hordalékán keresztül a hűdéses renyheségből a kékszívű fehér acetilénláng váratlanul a horpadt ég felé tör. Verejtékes, borostás Krisztus-arcok nehéz házi szeszek tüzében égnek. 46
