Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tandori Dezső: "Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke)
mon. A révült hangulat a fákkal, bikkmakkjaikkal kezdődik... a valószerűtlen ki is mondja: itt meseszerű, legendaszerű, balladás történésről van szó. (Tematikusán utolérhetetlen mester Arany János.) Természetes, hogy az efféle vállalkozások az olvasó együttműködését is várják-kívánják. Szíves elnézését, hogy hajlandó hagyni, ám ringassák őt „a hangulatba", ne keresse minden szál pontos elkötését. Tehát a ló-és-lovasa páros egy test, egy lélek, a lovas mégis valamiféle (boldogtalan? kényszerű?) fölényben van állatával „szemben". Madaraimmal jobban összenőttem, mint akármi lóval. Ez a hatás is érvényesül. A halott páros, vagyis ahogy már valóban a (megpendített) mindenségben járnak ők ketten, mégis reális helyszínre tér vissza. Ellenfelek sehol, búsképű lovagi képzelgés is lehetett az egész... de a lenyergelő tényleges lópályai hely, itt szedik le a nyerget-szerszámot az állatról, takarják le csatakos testét pokróccal stb., Szpéró a tarkónkra röppen; medvéink közül a Főmedve, több regény hőse, Dömi jelenik meg. Ahogy már csak ott van az a kis nyüzsgés a lenyergelő körben (oválisban, korlátokkal körbefogott négyszögben). S a befejezés: valóban a földöntúliságé, a „halálé". A végső nyugvásé. Ló és ember eszményi egységgé válik. Ahogy téma-halál és reménytelenség-küzdelem soha. Az élet és az írás szinterein nem. Egyebek -1. Érdekes, hogy a „Felkantározom... "-versszak szívem szerint elmaradhatna. Akkori rock-rajongásom nyoma. De mennyiségét tekintve nem árt, ha van ez a négy sor a versben. Ma ez az egyedüli szakasza a Madárzsoké-alakulásnak, mely tőlem aránylag idegen. Érdekes az is, hogy az az együttes, a „What's Up?" című Music Tv-s európai szupersikert éneklő 4 Non Blondes lassan - és szinte végképp - kihalványult érdeklődésem köréből. Tuniszban még lelkesen vásároltam Bravo-számot, ők voltak a címlapján. De a kötet megjelenése (1995) után már csak őrzendő, alkalmi (vagy kevésbé alkalmi) írásokból összeállított prózaköteteim lapjai tanúsítják esetleges- ségüket-törvényszerűségüket. Törvényszerű inkább az - nekem! -, hogy most nemrég újra támadt kedvenc nótám, ez szintén szélső érték, bár nem jelentéktelen hátterű: egy Eminem nevű énekes a hiphop-rap műfajában Seres Rezső amerikai-világsikerű öngyilkos-dalát meg nem tagadva alakította ki a maga merőben más, és mégsem merőben másmilyen művét. Ám ez a dal (nóta, szám, darab), ha díjat nyert is, ha világsikernek számít is, nálam két hét alatt lefutott, kazettáját se vettem meg. Érkezett tegnap egy kazetta-küldemény, megnézem mindjárt, ha ez a cikk kész - hátha az Eminemet küldte el valaki? Egyebek - II. Természetes, hogy az ital visszatértével az evés is visszajött (1996-ban volt még egy jó négy hónapos kihagyásom, tehát elvontságom), de utána csak lefelé halad40
