Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tandori Dezső: "Tollat fogni" (Egy vers - és mindenféle vidéke)

nek): valami más világ, mint amilyennek (s ahogy) itthoni megfelelőjük megismertem. (Alig ismertem meg, de más. A külhoni ma előbbre tartó ügy. Ezt most hagyjuk.) Tehát szép dolgokat, elemi dolgokat láttam, számomra fontosakat; szisztémájukban ismertem meg a 7 nagy francia és a jó 50-60 angol pálya versenyeit, de „Írországot" is, Németországban 16-17 lovas-létesítményt s futamszisztémáikat, közönségüket... és így tovább, mondhatni, csudás tájaikat, lacikonyháikat, farsangi hangulatukat; krúdys őszidőkön barangoltam, vonatoztam... és jegyzeteltem, hordtam haza „az élmény nagy, formátlan nyersanyagát", hogy egy kicsit Ottlikot-Waugh-t idézzem, fél köbméternyi újságot dolgoztam fel két- három könyvvé, egész kis könyvtárat tudok magaménak így, részben Bródy Sándor barátom jóvoltából, aki mintegy három éven át effélékkel - és képzőművészeti könyvekkel is - elhalmozott, persze, részemről, szerényen nem viszonzatla- nul. De például amikor B. S. először találkozott velem, alaptéma volt a ló. Elhozta az 1994-es angliai-írországi Form Book két-és-félezer oldalas példányát, ebben az összes 1994-es futam eredménye meglelhető, azaz a síkversenyeké, ahol angliai telephelyű ló futott. A gátversenyek könyve ugyanilyen vastag. Ám ritka az a nap, hogy Angliában két-három színhelyen ne volna verseny. (Ferencjóskai időkben az akkori Magyarország területén is hasonképp volt ez.)

Tehát ha azt is hozzávesszük, hogy Angliában (Írországban, Ausztriában stb.) nem kell kimenni a távoli helyszínekre, Londonban például annyi a fogadóiroda, mint nálunk a presszó és a kocsma, és az SIS-rendszer jóvoltából 6-7 képernyőn élvezhetők maguk a versenyek, 6-7 képernyőn jönnek a fogadási esélyek, az eredmények név- és számadatai... akkor csak ennyit mondhatok: ne vesszünk el most ezekben a részletekben.

Az íráskörülmények: magam (folytatás)

S a következő alfejezetben, ha ezzel a „magam-dolgával" itt végzünk, konkrétabban is a versre térhetünk. Bár a fentebbiek is konkrétan a versről és a vershez szólnak, a verssel szólnak együtt.

1991-re, 1992-re jelentősen meghíztam. Vajon miért? Evés-ivás lehetett az ok. Bár 1985-86-ban is ettem-ittam, sőt... mégis lefogytam 85-ről 56 kilóra, méghozzá igen hamar. Volt valami gyulladás a szervezetemben (sérvműtét következett 1987-ben, 1988-as angliai utamat azonban már zavartalanul végigcsinálhattam ettől), és a bőséges sörözés ellenére is üdvösen fogytam. Elképzelhetetlen öröm volt olyan szűk nadrágokban járni, ráadásul úgy, hogy pulóvereket gyűrhettem be deréknál stb. Semmi olyan hiúság nem járt ezzel, hogy küllememet netán „vonzóvá" alakítom, ó, nem. Én akartam jól érezni magam. És így éreztem jól.

Ismerős történet lehet tényleges olvasóimnak ez is: 1993 márciusában Párizsban vagyok, első délután, holtfáradtan, nem minden ital nélkül visszanyerem addigi és leendő heti költségeim összegét Saint-Cloud galopp-pályáján, még egy kis pénz kellene... elragadtatom magam, irány Vincennes... és egész nyereményem elvesztem a csodás pályán, egyik imádott pályámon, azon a fekete salakon...sőt, többet is. Másnap borús idő, nagy bánat, ülök Maigret és Yves Montand párizsi

36