Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (XII., befejező rész – fordította Szenyán Erzsébet)
Azt rögtön észrevettem, hogy a gödör környéke a helyi élet központjává vált, vonzotta az embereket, érdeklődést keltett bennük, tevékenységre ösztönözte őket. Az álmos, halott elővárosi lyukból, ahol az utcán munkanélküliek szunyókálnak, gazdátlan, maláriás kutyafalkák garázdálkodnak, a szerencsétlen gödör következtében hirtelen, spontán módon dinamikus, forgalmas, zajos negyed lett. A gödör munkát adott a munkanélkülieknek, akik mentőosztagokat alkotva segédkeztek, s ezzel pénzt kerestek. A mozgókonyhás asszonyok vevőinek száma is megnövekedett. A forgalmat lassító, utat lezáró gödör jótéteményeként az addig üres környékbeli boltokban kényszerű vevők bukkantak fel - a sorukra váró járművek sofőrjei, utasai. Az utcai cigaretta- és üdítőárusok sem panaszkodhattak a forgalomra. Sőt, még tovább megyek - a környező házak falán friss, ákom-bákom „Hotel" feliratok jelentek meg csalogatva azokat, akiknek egész éjszaka ott kellett várniuk, hogy eljussanak a gödörig. A környékbeli autójavító műhelyek is megélénkültek - a sofőrök, kihasználva a kényszerű várakozást, megjavíttatták a kisebb hibákat, fölfújatták a kerekeket, föltöltötték az akkumulátorokat. Megszaporodott a szabók, suszterek munkája is, fölbukkantak a fodrászok, észrevettem néhány kuruzslót is, akik mindenre jó gyógyfüveket, kígyóbőrt, kakastollat kínáltak. Afrikában ezeket a mesterségeket mind vándorolva, vevőt keresve űzik az emberek, s ha olyan alkalom bukkan fel, mint az onitshai gödör, tömegesen azonnal ott teremnek. A társasági élet is színt kapott: a gödör környéke találkozások, beszélgetések, viták színhelyévé, gyerekek játszóhelyévé vált. Az, ami az Onitshába tartó sofőrök számára átok volt, megváltás lett az Oguta Road lakói, az egész, általam ismeretlen nevű negyed számára. Újból bebizonyosodott, hogy minden rossznak megvannak a maga védői, hiszen mindenütt akadnak olyanok, akiket ez a rossz éltet, akiknek esélyt ad, sőt, életük értelmét jelenti. Sokáig nem hagyták az emberek, hogy a gödröt eltüntessék. Ezt onnan tudom, hogy amikor évekkel később Lagosban nagy átéléssel meséltem onitshai kalandomról, közömbös hangon így válaszoltak: - Onitsha? Ott mindig ez van. Eritreai jelenetek Asmera, reggel öt óra. Hűvös idő, sötétség. Váratlanul egyszerre két hang veri fel a város csöndjét - a Via Independencián álló székesegyház harangjának ünnepélyes, mély hangja és a székesegyház közelében lévő mecset müezzinjének nyújtott, éneklő kiáltása. A két hang néhány percre megtölti a teljes teret, összekapcsolódnak, erősítik egymást, győzedelmes, egybehangzó ökumenikus duettet alkotnak, amely elűzi az alvó utcák csöndjét, és fölébreszti az ott lakókat. A hol emelkedő, hol ereszkedő harangszó egyfajta messzehangzó kísérőzenét alkot, emelkedett és üde allegróként kapcsolódik a rajongó szóróhoz, amellyel a homályban megbúvó müezzin szólítja a híveket az első, a napot megnyitó, salad as- subh nevű imához. 50
