Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.
ja hitetlen, ő maga koplal, mert a nyomdai korrektúrából, ami alig csurran-csep- pen, ritkán tud élést vásárolni; viseltes ruhákban jár, télikabátja nincsen. Halála körülményeiről még azt is tudni vélték hírhordóim, hogy egy ízben, fagyó hidegben végiggyalogolt a városon, megfázolt és legyengült szervezete a hűléssel nem tudott megbirkózni: a tüdőgyulladás elvitte napok alatt. A hír hallatára könny szökött a szemembe s oly éles fájdalmat éreztem, hogy felnyögtem; zárkatársaim nem tudták mire vélni. Mire a ceruzacsonkot előkotortam a szalmazsákból, már ott volt a leírnivaló, az utolsó szóig készen, és ha Domokos Mátyás véle készített interjújának hihetünk, az üzenet vétele és a lejegyzés módja nem volt más, csak ahogyan Pilinszky János a maga verseit megköszönte az Ismeretlen Üzenőnek: a koldus-tisztaság köszön- getésével, az ártatlanság létállapotában. Hogy „nagyot nevettünk rajta"?! Hazudnék, csúnyául hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyot nevettem rajta akár én, amikor a hír valótlannak bizonyult, akár János, amikor Hajszálhíd c. kötetemben ezt az 1951-es börtönverset, a róla szóló szonettet felfedezte - a hetvenes évek elején. Levelét ma is őrzöm s hadd idézzem, mert a verselemzéshez hozzátartozik: „Kedves Győző! Megrendültén olvastam versedet. Jóslat lenne? Vagy egyidőre ,kiírtad' volna belőlem a halált? Nem tudom, miért, talán mert kortársam is vagy, az az érzésem, hogy semmi sem választ el bennünket. Az emigránsok közül ilyen élesen ezt senkinél sem éreztem. Úgy látszik, nem hagytad, hogy Téged is megosszon ez a kettéosztott világ. Ez nemcsak elhatározás vagy rugalmasság kérdése. Úgy vélem: művészi érettséget és mélységet jelent. Egy olyan szintet, ahol a felszín megosztottsága már nem érvényes. De ez az egység semmiképp se tájékozottságot jelent, hanem egy minőségi élet és szemlélet természetes velejárója... Szeretném, ha barátodnak éreznél. Szeretettel - Jancsi". Még volna hozzáfűznivalóm, de ezek már csak amolyan lépcsőházi gondolatok. Úgy vagyok vele, mint ahogyan felejthetetlen barátommal, Hamvas Bélával voltam. Tán a szellem orbitusának átellenes féltekéjén éltünk és más öreghorgonyok kampózták el szellemi szárazdokkjainkat, amelyekben tengerjáró ötárbocosain- kat építettük; de melegszívűségük, magatékozlásuk, megidéző prezenciájuk mindennek fölébe magasodik és mindennél többet ér. Hogy mit gondolok Pilinszky János életművéről, annak periméteréről, százados hatásáról, értékrendi besorolásáról panteonunkban? Nem tartozik ide - hiszen ez csak egy árva verselemzés, Szellem c. börtönszonettem verselemzése. De amit levelében Jancsi felajánlott, az igen, az ide tartozik. Az ő- ajánlotta barátság, a szeretet teli kosarát ugyanolyan teli zsomborkaskával viszonozni még akkor is, ha ilyen nagy elkésve: már hogyne tenném. Mintha soha el sem is váltunk volna, megintcsak úgy találkozunk. (1989) 13
