Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Bence Erika: Újvidéki Dekameron II. (Gobby Fehér Gyula: A sötét árnyéka)
Újvidéki Dekameron II. Gobby Fehér Gyula: A sötét árnyéka A sötét árnyéka a szerző által évek óta folyamatosan írt „újvidéki dekameron" második darabja. Elmozdulást a Tekergők (1996) című első kötet novelláihoz képest a szövegek belső atmoszférája, hangulati megformál tsága tekintetében tapasztalhatunk, formai és tematikai szempontból a szerző által teremtett sajátos irodalmi „kis világ" folytonosságát jelentik. A Gobby Fehér-próza jól ismert helyszíneit, „irodalmivá alakított" tereit ismerjük fel bennük: Újvidék peremterületét, a magyarlakta Telepet, a Kis-Duna, a Köves, a Sodros vidékét, a Guszak-szállás, a Kulpin konzervgyár, a Petőfi- mozi, a forgácsolóüzem, a szappangyár, a Féllábú kocsmája alkotta térbeli kiterjedéseket. Feltűnnek e világ jellegzetes szereplői is, Bölöm, Lekvár, Juri- ka, Lábody, Róka, Balos, Messzike, Giric és a többiek. Valamennyien a csavargó-tekergő, azaz a „jólvasaltak" társadalmából kiszorult emberek csoportjába tartoznak: mindenkori albérlők, alkalmi munkából tengődök, pitiáner bűnözők és örökös álmodozók, akiket determinálnak, kilépésre, helyzetük megváltoztatására képtelenné tesznek saját történeteik. Ugyanakkor e szövegnek a megírás folyamatába való helyezése - egy ilyen összefüggésben történő értelmezésük - az elbeszélő hangvétel fokozatos elkomorodására, a novellák megjelenítette világ mind sötétebbé, kilátástalanabbá válására irányítja figyelmünket. Gobby Fehér Gyula novelláinak szövegháttere és kötetbe szerkesztésüknek elve egyaránt hitelesíti a létrejöttükben működő dekameroni szituációt. A Töltsétek meg az embereknek zsákjait című (1993-ra datált) szöveg a hitvallás igényével került a kötet végére. Egy olyan író portréja rajzolódik ki általa, aki az írásban (azaz saját történeteiben) találta meg a valóság „sötét árnyéka" előli kivonulás helyét, a maga „kertjét", ugyanakkor azt a folyamatot is bemutatja, melynek során a „fikció fölénye", azaz a történetmondás aktusa a teremtett világ képzetével takarja el, illetve helyettesíti a való mind ellenségesebbé vált képét, „amikor az ember kénytelen volt elővenni ismerőseit saját emlékeiből, hogy ne maradjon teljesen egyedül". Specifikussá teszi e szituációt az a tény is, hogy az elbeszélővel nem potenciális hallgatósága vonul ki a világból és vesz részt a játékban (mint a Boccaccio teremtette alkotói helyzetben), hanem saját képzeletének termékei, novelláinak hősei: „Tragacs az előszobába fészkelte be magát. (...) Messzike a hálószoba szőnyegén ágyazott meg magának. (...) Giric nem lakott velünk, viszont időnként benézett hozzánk. (...) Kancsár az ebédlőasztalra rakta az iratait. (...) Karesz a könyvszekrényt pécézte ki magának..." Gobby Fehér vallomás értékű szövege Mándy Iván Tépett füzetlapok című kötetének Egy öreg boltos című lírai hangvételű írására reflektált, amelyben a kusza élménytöredékekből novellát teremtő író áll előttünk jelképes boltjában, a képzelet, a szellem értékké formálásának helyszínén. Ugyanezt a funkciót tölti be Gobby Fehér elbeszélői világában a lakás „fehér ege" alatti tér, ahol az író és társai az írógépet körülülve emlékeznek a valóságra, „amely valószínűleg megtörténhetett volna, mint ahogy minden lehetőség olyan, hogy néha ugyancsak az emberek képzeletében születik meg, de néha igazabb, mint a valóság maga." A kötetzáró írás dátumozása azért is fontos információ számunkra, hiszen a dekameron írásának a balkáni háborúk kitörésével egybeeső kezdetét jelöli. A kompozíció ötvenedik darabja azonban még nem tartalmazza a megváltásnak azt az ígéretét, amely az igazi Dekameronban bekövetkezik, mi több, a történetek hátterében egyre kifejezettebb lesz a külvilág apokaliptikussá válásának gondolata. A sötét árnyéka novellái - a dekameroni szituációnak megfelelően - egytől egyig a történetmondás jegyében születtek. Szereplőik (többször az első személyű elbeszélő) beszédet vagy beszédeket mondanak, miáltal kisemberi tragédiák hátterére, vakvágányra jutott életek okrendszerére derül fény. Sajátos leromlás- és lemondástörténetek ezek, amelyekben jobb sorsra érdemes emberek élete tőlük független erők, kényszerhelyzetek, betegség, hűtlenség, szegénység, emberi butaság, irigység és kapzsiság, vagy egyszerűen csak a balsors, a végzet hatására fordul tragédiába. E be110
