Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Balázs Imre József: A konzervatív költő (Orbán János Dénes: Párbaj a Grand Hotelben)
Máshol a sikeres szerepjátékok (amelyek közül feltétlenül kiemelendőek a figurát a maga rejtélyességével együtt újrateremtő Vanek úrversek), illetve a ciklus- és kötetkompozíciók erősítik meg az egyes OJD-szövegeket. Ebből a szempontból nyilvánvalóan A találkozás elkerülhetetlen a legjobb, legfeszesebben megszerkesztett OJD-kötet, ahol a kötetkompozíció és az egyes versek kölcsönösen támogatják egymást. Keresztesi József szerint a kötet többszörösen is egymásra linkelhető ciklusai „a széphez való fel- emelkedés klasszikus platóni útját írják le (A lakoma 210 A-E). Mindez természetesen a szerző ironikus világlátásán és beszédmódján szűrődik át".(8) Ez az út oda-vissza bejárható, nem is az irány a lényeges, hanem az utalások jól kitalált rendszere, amely az önmagukban is jelentős verseket kötetté fűzi. Egyetlen „bonus track"-kel gyarapodott a kötetben hozzáférhető OJD-versek száma az eddigiekhez képest. (Ugyanakkor egy prózavers, A rózsa nem került be a korábbi kötetek anyagából.) Térey, Peer, Poós és mások rapszövegei nyomán, úgy tűnik, újragondolódik ebben a versben OJD populárishoz való viszonya. A „transzközép" csoport kezdeti kiáltványaiban a populáris irodalom részeként kínálta saját szövegeit, a kilencvenes évek második felére ez az intenció egyre inkább háttérbe szorult, illetve csupán Sántha Attila néhány szövegében jelentődön még ki. OJD Szappan-reppje jelzi, hogy a populárishoz való radikálisabb közeledéshez médiumváltásra is szükség van: „Érted a lírám akármit átlép /- hallgasd hát ezt, míg főzöd a kávét! (...) Egy gombnyomás csak - tedd, ó, na, tedd meg, / hallgasd meg ezt a reggeli reppet!" OJD iróniája itt is - mint legtöbbször - többélű: egyszerre érinti a hagyományos költőszerepet és a rapper- költőt: „Csak annyit: vérbajként hintem a szépet, / és így is, úgy is megduglak téged, / s fertőző ártom száz alakban / becsúszik szívedbe mint a szappan!" OJD helyenként önmagát is átírja a gyűjteményes kötetben - néhol írásjeleket, szavakat cserél ki, a prózaverseket pedig következetesen versformába tördeli -, és kétségkívül jó érzékkel teszi. Ez talán jelzi azt is, hogy ha eljön az ideje, biztos kézzel szelektál majd a Válogatott versek összeállításakor. Kívánjunk sok szerencsét hozzá. (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000) Jegyzetek: 1 Margócsy István: Irodalomtörténészt vízió a költészet állapotáról. Alföld 2000/2. 28. 2 Orbán János Dénes: A rák a városban. Korunk 1999/12.104-105. 3 Fried István: Kinek a nyelve lila nyakkendőre vált (1. rész) Helikon 1999/17.9. 4 Margócsy István. I.m. 32. 5 Dánéi Mónika: Hagyomány és olvasás. Korunk 1999/12.129. 6 Berszán István elhíresült írásában a több változatban létező, folklorizálódott travesztiák- hoz hasonlítja OJD némely verseit: „S a kis szobába toppanék, / Röpült felém anyám. / Én félreállék, / S anyám röpült tovább." Vö. Berszán István: Hűmért lcb..ák avagy a „Sire"-t kutyaharapással. Látó 1996/1. 7 Vö. Margócsy István. I.m. 30-31. 8 Keresztesi József: A testen innen és túl. Jelenkor 2000/4. 422. Balázs Imre József 109
