Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Filip Tamás: szállás; A gyermekkori erdő (Tűz és víz); Éjszakai süllyedés; Az utca; A csuklya alól; Szürke; Határvidék (versek)
s ha már beleültünk, olvasás helyett inkább csukott szemmel megbámuljuk a napot. Mert ott, az utca fönti végén hófölleg tornyosul, és láncaikat rángatják a kutyák. Vezényszavakat hallani és kihangosított csaholást. Gyorsan sötétedik, a félelem ráfagy az útra. És egyre hangosabb a csizma-csattogás. A csuklya alól i. Vajon meddig bírja még a metronóm, hogy hetek óta kíséri ezt a reménytelen zuhogást, mitől a gondolat drótvázára tapasztott agyag is mindig lemállik, lepotyog? Az örök folyóból most partra léptem. Az elrúgott bárka új utast keres. Még tart a belső monológ, amit útközben kezdtem el: egyszerre emészti és táplálja önmagát. II. Az utazó vízhatlanba bújik, és alig lát ki a csuklya alól. Indul és letűzi az állványt a sárba, a rombadőlés pillanatában exponál, 39
