Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Filip Tamás: szállás; A gyermekkori erdő (Tűz és víz); Éjszakai süllyedés; Az utca; A csuklya alól; Szürke; Határvidék (versek)
de közben becsukja a szemét, és a filmet se hívja elő, inkább elássa az utolsó völgyben, és térképvázlatot se készít, követ se taszigál oda jelnek. De ami megtörtént, nem lehet eltörölni. Kis felhőként ott lebeg akár elhadart imáim, a süllyedő falvak felett. Szürke Szürke vagy, mint a bunkeriskola, ahol a háborús gyerekek tanulnak írni, de rajtad annyi fehér sincs, mint annak falán a krétarajz: egy átlőtt szív két monogrammal. Brutálisan szürke vagy, mint a hamuláda, melybe anyád csontjait őrölte a halál. A ládát befalazták, az álomzsilip becsukódott, kapui között rekedt a csónakod. S mikor a legmélyebben alszol, egy nagy hajó a nyílt vízre vontat. A friss hajnali széltől borzongva ébredsz. Most ki vagy fosztva, de akkor gazdag leszel megint. Határvidék Itt vagyunk, napvihar zúgatta fák között. Lombjuk a fekete égig ér, gyökerük ásványok szívéig. Es akkora a szélzaj, hogy kiabálni sem érdemes. De most a fény következik, tudom, a sűrű homályból mindjárt miránk mutat egy irdatlan ujj.
