Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Filip Tamás: szállás; A gyermekkori erdő (Tűz és víz); Éjszakai süllyedés; Az utca; A csuklya alól; Szürke; Határvidék (versek)

A sarokvas neked nem csikordul, rázod a kaput, de meg se mozdul. Történeteddel itt elakadtál.

Tűz és víz - egyik se írja tovább.

Éjszakai süllyedés

A vers jégroppanással indul, elvégre tél van, s a ház némán merülni kezd.

Fényei kioltva, csak annyi ég, hogy a helyzetet jelezze a többi süllyedőnek.

Már mindenki alszik, csak én vagyok fönn, s egy motor, mely dohogva dolgozik még azon, hogy edényeink tiszták legyenek.

Aztán ha végzett, és abbamarad a csobogás, a tengerfenékhez döccenünk puhán. Akkor a maradék fényeket is lekapcsolom. Minek is jelezni már a helyzetet, reggelig úgyse mozdulunk.

Az utca

Az utca hosszú.

Lágy kanyarokkal kapaszkodik fölfelé.

Itt lent még az ősz darazsai dongnak, és édes gyümölcsökbe harapunk mohón.

Itt még nyitva az ablak, és ruhákat szárít a meleg szél. A nyugágyat még kitesszük a kertbe,