Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve
Az egyre vadabb kísértet az apó otthonában - a csodálatos leányt kivéve - mindenkit megbecstelenített. Az öreg apó elküldte egyik szolgálóját egy lóval Ja-ért, ám ő, betegségére hivatkozva nem ment. Másnap az öreg maga kereste fel. Ja botra támaszkodva bicegett ki hozzá, úgy tett, mintha fájna a lába. Az öreg üdvözölte és megkérdezte, mi történt vele.- Ez az agglegények nyavalyája - felelte Ja. - Valamelyik éjjel cselédlányom megbotlott s leforrázott, mindkét lábam felhólyagosodott.- Miért nem házasodsz meg? - kérdezte az öreg, és úgy forgatta a szemét, ahogy a csalók szokták.- Megtenném én, ha olyan jó családból való leányt találnék, mint a tied, öregapám. Az öreg szót sem szólva távozott.- Ha jobban leszek, elmegyek hozzád! - kiáltott utána Ja. - Ne aggódj, biztosan menni fogok. Megérkezem és el sem fogok jönni, amíg be nem végzem a dolgomat. Pár nap múlva az öreg ismét elment, s Ja még mindig sántikálva fogadta. Az öregember hosszan és hosszan érdeklődött egészsége felől. Végül csak kibökte:- Meghánytam vetettem a dolgot az asszonnyal, aki előre lát mindent. Tudja, hogy melyik útra fog rádőlni a nyárfa, s kit csap agyon a vándorok közül, de azt is tudja, hogy útjára kell indulni annak a vándornak. Nos, ha elűzöd azt a kísérte- tet és családomban, háznépemben újra nyugodalom lesz, tizenhét esztendős leányom kezét boldogan neked adjuk. Ja a földig hajolt előtte:- Ha ilyen nagy jóindulattal viseltetsz irányomban, mindent megteszek, hogy legyűrjem a betegséget. Nyomban lóra pattant s elkísérte az öreget. Belépett a kísértetjárta házba. Attól tartott, hogy még meggondolják magukat a háziak, így hát hívatta az apó messze látó feleségét. Az öregasszony előbújt, és máris így szólt: Uram, miért kételkedsz a szavunkban? - ígéretük zálogául neki ajándékozta a tündérleány arany hajgyűrűjét, melyet Ja mélyen meghajolva köszönt meg, s az első alkalommal, amikor magára maradt, miként az illendőség megkövetelte, fölhelyezte hímvesszejére. Ezután a teljes háznépet magához hívatta, s ördögűző varázsformulát mormolt. Egyedül a leányt nem látta sehol. írt egy varázsigét, és meghagyta a családnak, hogy feltétlenül adják oda a leánynak. Éjjel csend honolt a házban, híre, hamva se mutatkozott a kísértetnek. Csak a beteg lány sóhajtozott nagyokat a fekhelyén, de miután Ja behintette szentelt folyóvízzel, menten elszállt róla a mellkasát nyomó nyavalya. Reggel Ja indulni készült, de az öreg marasztalta, s este fenséges lakomát adott a tiszteletére. Éjfélkor Ja lefekvéshez vetkőzött, amikor türelmetlenül kopogtattak az ajtaján. Felkelt, hogy megnézze ki az, s lám a csodálatos leány surrant át az ajtórésen.- A családom megöl! - lihegte a lány. - Gyorsan menekülj innét! - sarkon fordult s eltűnt, nem maradt más nyomában, csupán a jázmin könnyű illata. Ja-no sápadtan reszketett félelmében. Átugrott a kertfalon s futott, ahogy a lába bírta. A távolban tűz fényét pillantotta meg, gyorsan odarohant. Helybéliek voltak, vadászok. Megörült nekik, s hozzájuk csapódva tért vissza otthonába. Szívében fékte27
