Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve

len harag tombolt, ám nem tudta, miként állhatna bosszút. Arra gondolt, hogy elmegy mesteréhez, de nem hagyhatta otthon édesapját, aki régóta betegeskedett s gondoskodásra szorult. Éjjel-nappal törte a fejét, de semmi okos nem jutott az eszébe, amivel előbbre jutott volna. Egy nap aztán két gyaloghintó állt meg az ajtajánál. Az apó felesége és leánya érkezett hozzá.- Miért nem jöttél el hozzánk Ja azóta, hogy éjszaka oly sietve távoztál? - kérdezte az öregasszony, de nem pillantott a férfi arcába. Sárga volt az arca, keskeny az orra, bűzös a lehelete.

Ja a tündérre pillantott, s minden gyűlölete és dühe egyszerűen tovaszállt, s felháborodásának sem adott hangot. így aztán - az öregasszony utasítása szerint - az ifjú pár leborult egymással szemben, ezzel megpecsételve házassági szándékukat. Ja mennyegzői lakomát is kívánt tartani, de az öregasszony elhárította:- Nincs időm, hogy veletek mulassak. Az a tökkelütött vén uram bármi ostobaságra készült is ellened, remélem legalább e - ma estig még - leány, illetve - hajnaltól - feleséged kedvéért hajlandó vagy elfelejteni! Sok boldogságot kívánok nektek, gyermekeim! - Visszaszállt a hintóba s távozott.

Az történt ugyanis, hogy az öregasszonynak nem volt tudomása a Ja-no meggyilkolására szőtt tervről - azokban a napokban reggeltől estéiig mindvégig egy porcelán tál vizét nézte, a vízben úszó halakat, s a pikkelyek s a hullámok vetette árnyékok elhomályosították a jövő képeit. S mikor megtudta, hogy férje gonoszsága űzte el Ja-t, nem nyughatott, emiatt éjjel-nappal pörölt vele. A leány könnyeit nyelte, enni sem tudott. Az öregasszony pedig megmakacsolta magát, s férje akarata ellenére elvitte leányát az ifjú ördögűzőhöz. Ja-no a történetet ifjú feleségétől tudta meg: megismerte a múltat, látta, miként kavarognak a lány családjának háza fölött a néma madarak.

Az öreg két-három hónap múltán üzent a lányának, hogy menjen haza, látogatóba. Ja attól tartott, hogy feleségét nem engedik vissza hozzá, megtiltotta, hogy hazatérjen szülei házába. Ekkortól kezdve a tündérszép jelenség gyakran sírdo- gált. Egy esztendő múlva fiúcskát szült, olyan aprót és fényeset, mint a könny, aki nevet kapott, hogy tudják, miként szólítani s tudja, mire figyelve kell majd az életen átballagnia. Szoptatós dajkát hoztak mellé, ám a kicsi annyit sírt, hogy éjjelente az anyjával aludt. Közös sírásuk átrendezte Ja no birtokát. A gyapot, amit eddig termeltek, birkákká alakult, a mandarin citromfává, s még a házi oltár is átcsúszott, ahogyan a szalamandrák szoktak, a lakás másik falához.

Egy nap az apó gyaloghintót küldött, azzal az üzenettel, hogy felesége epekedve várja, láthassa leányát. Az ifjú anya, aki tudta már, milyen gyerekért aggódni, annyira vágyott édesanyja után, hogy Ja sehogyan sem tudta az utazásról lebeszélni. A gyermeket is magával akarta vinni, de azt, kétségbeesett töprengés után Ja mégsem engedte. Búcsúzásakor a tündérszép asszony megígérte, hogy hónap múlva hazatér.

Fél éve is oda lehetett, hatszor telt ki a Hold s ötször apasztotta karéjjá magát, de egyetlen sor üzenet sem érkezett tőle. Ja embereket küldött, hogy tudják meg, mi történt. Azt találták, hogy a ház régóta üres, elhagyatott.

Két évig várta a feleségét. Az étkezésekhez két csészével terítettek, az iváshoz két csészét helyeztek az apró asztalra, két gyékényszőnyeggel borították a háló28