Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Alföldy Jenő: Klasszikusok hiteles arcvonásai (Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális)
Alföldy Jenő Klasszikusok hiteles arcvonásai Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális A műfaj: irodalomtörténet-írás Orosz László irodalomtörténeti tanulmányokat tett közzé alig száz oldalon. A tanulmányok nem akarnak esszének feltűnni. Nem a szerző szépírói erényeit akarják csillogtatni, hanem hatásvadászat és elkápráztatás nélkül vállalják a diszciplínát. Az irodalomtörténetírás rangját adják vissza ezek a tanulmányok, s ezt a klasszikusok értékelésében ma fontosabbnak tartom szinte bármi másnál. Fontosabbnak tartom, mert szükségét érzem a tudományosan hiteles szónak, mely példás magyarsággal, érthetően és a tárgy iránti alázattal mutatja fel irodalmunk klasszikus műveit, s hozza emberközelbe alkotóikat. Mintha Horváth János és legjobb követői, például Barta János szelleme éledne újjá a könyvecske lapjain; mintha a fél évszázad óta oly gyakran tévúton járó irodalomtörténeti filológia talált volna vissza a helyes kerékvágásba. Az utókor lassanként majd elvégzi a mögöttünk hagyott évtizedek elméletírásának tárgyilagos kritikáját. Az ideológiától áthatott irodalomtudományban is bőséggel születtek becses kutatói eredmények, érvényes műelemzések. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a 20. század második felében az akadémikusoktól - tisztelet a kivételnek - elég jelentős részben tudós költők vették át az igazmondás és az értékkiválasztás, súlyozás szerepét: Illyés Gyula és Vas István, Rónay György, Nemes Nagy Ágnes és Rába György. (Közülük az utóbbi mondható leginkább filológusnak.) Valljuk be azonban: bármennyire ők mondták ki, és bármilyen szépen mondták ki az igazat, a kutatómunkának azt a fáradalmát, amelyet a szókép méltán hasonlít a mélytengeri búvárok munkájához, csak a filológia hivatásosai végezhetik el. Sokszor tanári, könyvtárosi vagy hivatalnoki kötelezettségeik teljesítése mellett, a tudományos élet fórumairól tartósan kirekesztve, ahogy azt Orosz László példája is mutatja. Költősorsok a mérlegen A niklai remete és a kecskeméti fiskális cím jelzi, hogy Orosz László költősorsokat helyezett górcső alá sokoldalú filológiai megközelítéssel. Berzsenyi Dániel mint niklai „remete", Katona József pedig mint kecskeméti „fiskális" jelenik meg előttünk, arra utalva, hogy életükben nem, vagy alig kaptak helyet a magyar Parnasszuson: a pesti, keszthelyi vagy egyéb kultúrcentrumban. (Katona - a Kazinczy által megbecsült Berzsenyitől eltérően - még Széphalom egyszemélyes irodalmi központjából sem kapott visszajelzést, akárcsak a vele ellenlábas Debrecenből; az ortológusok legalább a nyelvújítástól érintetlen nyelvezetét becsülhették volna, ha tudtak volna róla.) Az irodalmat egyiküknek sem állt módjában főhivatásúkként végezni. Berzsenyi energiáinak nagy részét a gazdálkodás, Katonáét a hivatal kötötte le. 103
