Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A szellemi élet csírái a középkori Kecskeméten
rokban hasonlóképpen elhelyezve. Bene környékén egy gyűrű felirata a rovásírásra hasonlít, amely valószínűleg ugyancsak bajelhárítást szolgálhatott.4 Nem árt utalni arra, hogy a népzenéhez hasonlóan a kulturális élet többi területén is élt egy szerves és igényes népi kultúra, amelynek sajnos csak bizonyos elemei maradtak meg azokra a századokra, amelyek már vagy az írásbeliség vagy pedig a könyvnyomtatás révén a fa- és rézmetszetek segítségével azokat a pusztulástól megmenthették. A nyugat-európai kultúra hatása a keresztény eszmerendszer segítségével vidékünkön is érvényesült. Agasegyházán egy aranyozott Szűz Mária szobrocska került elő a föld alól, amely a limogei ötvösművesség elég durva, tehát minden bizonnyal helyi utánzata. Ugyanott egy vastag bronzlemezből készített imakönyv-csaton gótikus felírás található: „St. Maria ora pro [nobis]" (Szűz Mária imádkozz értünk). Ugyanakkor a keleti egyház hatása is fellelhető, aminek tárgyi bizonyítéka a gyakori bronzkereszt.5 Az írásbeliségre vonatkozó legelső tárgyi emlékünk egészen korai időszakból való, tehát csaknem ezer esztendő távlatából csillan fel szűkebb pátriánkon belül is az írásbeliség első emléke. Sajnos az itt oly gyakori pusztítások során a számunkra fontosabb rész, az írott szöveg tönkrement. Egy igen korai oklevél létének kétségtelen bizonyítéka az az eredeti ólombulla, egy ritkaság számba menő, mondhatjuk egyedülálló függő ólompecsét, amely viszont fennmaradt. Ez kétségtelenül Orseoló Péter király (1038-1041., ill. 1044-1046.) uralkodása idején, 1045-ben, vagy 1046-ban keletkezett, és Kecskemét területén találták meg. Sajnos annak az oklevélnek a tartalmát, amelynek hitelességét szolgálta, soha nem fogjuk megismerni. Györffy György szerint minden bizonnyal valamely Duna-Tisza közén alapított egyháznak, könnyen lehet, hogy éppen Kecskemét legelső egyházának okiratáról van szó. Az a tény, hogy az okiratot ólombullával látták el, kétségtelenné teszi, hogy egy igen fontos jogi és kulturális eseményre került sor. Ez az egymagában is a korai magyar történelem jeles numizmatikai emléke, amit már a történettudomány eddig is sokféleképpen hasznosított, sajnos nem tud további megalapozott adatokat szolgáltatni a város múltjára, még kevésbé az itteni egyházi-szellemi életre.6 A középkori egyház szellemi befolyásának méreteit amilyen nehéz ma felidézni, éppoly nehéz eltúlozni. Kétségtelen, hogy már a XIII. századra az egész országban teljesen kiépült az egyházszervezet, és mind jobban képzett egyházi személyek látták el pasztorális munkájukat is. Ezek során az egyházi beszédek a XV. századra már valóságos műfajjá fejlődtek. Különösen az Alföldön, és így nálunk is Temesvári Pelbárt hatása volt igen nagy. Tény, hogy ezekből az ünnepi beszédekből kapott nemcsak hitéleti muníciót a lakosság, hanem az elvont fogalmakkal, egy szerteágazó elemei ellenére szervesen összetartozó eszmerendszerrel is csak a templomokban ismerkedhettek meg a laikusok. A kor emberei érzelmi és akarati fejlődésük során is szinte csak ebből az egyetlen forrásból meríthettek rendszeresen. Ezek a beszédek, ha nem is voltak mindenkor igényesek, de feltétlenül alkalmat nyújtottak arra, hogy a helyi közéletre a figyelmet felhívják, annak helyeslését vagy bírálatát ellássák, a lakosság rossz szokásait, nyers erkölcseit valamelyest pallérozzák. A XV. században a törökellenes háborúkra is Kapisztrán János hatására, majd Vitéz János szellemi irányításával ők buzdítottak. Felkészültségükre, erkölcsi elkötelezettségükre mi sem jellemzőbb, hogy a XVI. század elején a nép soraiból kikerülő alsópapság is képes volt a korszak legnagyobb tömegmozgalmának, a Dózsa féle parasztháborúnak eszmei irányítását felvállalni. Közülük Mészáros Lőrinc vált a legismertebbé. Egy hosszú fejlődés eredményezte: a magyar prédikátorok, a magyar prédikációk számára századokon át valósággal követelmény lett az, hogy azok „aetast világító"-k legyenek, azaz a nemzeti-társadalmi problémák iránt érzékennyé tegyék a lakosságot. Ennek az eszmei áramlatnak volt első kiemelkedő alakja Temesvári Pelbárt, majd a kialkult normák, szokások alapján őt követte Bornemissza, Pázmány, Medgyesi és még sokan mások.7 91 í
