Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

is „ilyen írásos instrukciók alapján dolgozott". Miután a Rajk-ügy kivizsgálására kért speciális szovjet tanácsadók megjöttek, neki megszűnt az aktív szerepe.

„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy Berija provokációja nélkül nincs Rajk-ügy, és ha Sztálin nem avatkozott volna be közvetlenül a Rajk-ügybe, úgy ma Rajk és a vele együtt kivégzett elvtársak is élnének!" Kádár, rehabilitálása után egy alkalommal azt mondta Farkasnak, hogy a Rajk-ügyben három ember felelős: „Rákosi, Farkas és Kádár." Arra nem tért ki Farkas, hogy akkor valójában a nevezett hármas, vagy Berija-e a felelős Rajk és társai haláláért.

Míg a Rajk-ügy Berija és Sztálin beavatkozásával született, Kádár esete „magyar ügy", mondta. Miután megtudta, hogy Kádár kezdeményezte a párt feloszlatását, hogy az ostrom alatt elbújt, megromlott vele a baráti viszonya. Hiba volt, hogy belement abba, hogy fia, Farkas Vladimír hallgassa ki Kádárt. Ezt ő egy másik szobából kísérte figyelemmel, és Kádár, anélkül, hogy valaki őt erre kényszerítette volna, beismerte, hogy rendőrspicli.

Az ügy kivizsgálására kiküldött bizottságnak rajta kívül tagja volt Kovács István és Kiss Károly. Kovács azt állítja, hogy javasolta, beszéljenek személyesen Kádárral, amire Farkas azt mondta, hogy „megpistultál te, Pista?" Ez „csak mutatja, hogy milyen volt akkor nálunk a helyzet". „Több közöm Kádár elvtárs ügyéhez nem volt, olyannyira, hogy azt sem tudtam, hogy mikor volt a tárgyalása és hogy mennyire ítélték el" - mondta Farkas, majd bocsánatot kért: „Hogy Kádár elvtárs szomorú ügye bekövetkezhetett, azért én is felelősnek érzem magam, és mélységesen sajnálom és fájlalom, hogy hibáimmal én is hozzájárultam Kádár elvtárs letartóztatásához és kommunista becsületének beszennyezéséhez. Engedjék meg nekem az elvtársak, hogy itt a Központi Vezetőség előtt, Kádár elvtárs jelenlétében ezért mélységes megbánásomat fejezzem ki."

A „katonai vonalon" elkövetett törvénytelenségekről Farkas elmondta (volna), hogy Pálffyt polgári bíróság ítélte halálra, ez után szó se lehetett arról, hogy a katonai törvényszék enyhébb ítéletet hozzon. Figyelembe kell venni, mondta, hogy 1948-ban a Néphadsereg szervezése élesedő nemzetközi helyzetben kezdődött, hogy ismert okoknál fogva ellenséges viszony alakult ki Magyarország és Jugoszlávia között, és egymás ellen aktív hírszerzés folyt. A legnyugtalanítóbb jelenség, hogy havonta hatvanan, vagy ennél is többen szöktek át Ausztriába vagy Jugoszláviába a Néphadseregből, többnyire fegyverrel, „szovjet haditechnikával". Ebben a helyzetben „én a meglévő törvények szellemében szigorúan és keményen léptem fel a kezünkbe került imperialista... fasiszta kémek ellen", azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy „ezzel hazámnak teszek szolgálatot és védelmezem épülő szocialista országunkat és népünk fiatal szabadságát". „Akkor a szocialista törvényesség olyan fokú és olyan mérvű bevezetéséről, mint amilyent most teszünk, nem lehetett szó."

„A Pálffy- és Sólyom-ügyről, de különösen a Sólyom-ügyről meg kell mondanom, hogy az nem következett volna be Rákosi elvtárs nyomása és Péter Gábor állandó intrikája nélkül." Rákosi többször felvetette, hogy Sólyom angol ügynök, és köztudott volt Péter Gábor rossz viszonya Sólyommal. Az AVH mind több és több kompromittáló adatot gyűjtött Sólyomról, és a bizalmas nyomozás alapján Farkas is arra a meggyőződésre jutott, hogy Sólyom imperialista ügynök. Mind65