Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

ehhez jött beismerő vallomásuk. „Én Sólyomot és társait később már népünk olyan ellenségének tartottam, akik képesek lettek volna... fegyverrel a kézben megtámadni épülő szocialista társadalmunkat."

„Máig sem értem, hogy miért szerepelnek ezek az ügyek, mint vádpontok ellenem. Én nem vonom kétségbe... hogy szigorúságomban és keménységemben nemegyszer továbbmentem a kelleténél." „Akkor én elvtársak, nagyon aggódtam hazám helyzetéért... mindig arra gondoltam... ha nem lépünk fel keményen és vasszigorral az ellenséggel szemben, úgy ezért népünk ezrei és tízezrei fognak vérrel fizetni." „Az igazság másik oldala az, hogy az elkövetett súlyos törvénytelenségekért az akkori szűk pártvezetésből elsősorban Rákosi Mátyás elvtársat terheli a felelősség!" „Csak az igazság kimondása, csak Rákosi elvtárs és a többiek mély önbírálata állíthatja vissza Rákosi elvtárs tekintélyét is és a párt hozzá fűződő régi bizalmát is." „Senki ne higgye, hogy amikor én Rákosi elvtárs szerepéről beszélek, hogy én ezzel azt akarom elérni, hogy Rákosi elvtársat le kell váltani." O is másképpen cselekedett volna, ha nincs Berija provokációja, és ha a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Vezetőségében nem uralkodott volna el Sztálin antileninista, antidemokratikus módszere. „Ezért hibái dacára is, nekem továbbra is az a véleményem, hogy fel kell lépni minden olyan tendencia ellen, amely Rákosi elvtárs eltávolítását követeli." Vigyázni kell, nehogy ugyanabba az irányba lökjék a pártot, amerre Nagy Imre akarta, hogy a párt vezetői politikailag agyonverjék, lejárassák és tönkretegyék egymást.

„Több, mint egy éve egy szervezett rágalomhadjárat és uszítás folyik ellenem... így születnek meg a legképtelenebb rágalmak és koholmányok." Elterjesztették, hogy Farkas Mihály a pártvezetés „rossz szelleme", „intrikus, „könyörtelen akar- nok" stb. Mindez nem egyéb, mint az igazság megcsúfolása, a tények elferdítése, ami csak újabb bajokat okozna a pártnak. „A bűnbak-politika a párt újabb megtévesztését jelentené."

Farkas Mihály védőbeszéde, ha sokkal semmitmondóbb is Péter Gábor beadványánál, nagy erővel emel vádat a korszak, és önmaga ellen. Jellegzetes terméke annak a kommunista felfogásnak, hogy az önkritika - a pártgyónás -, akár a gyilkosságok alól is feloldoz. Farkas Mihály bűneik kiteregetése után is azt hitte, ha Rákosi is képes lenne a katartikus önvallomásra, erősíthetné a párt és a saját tekintélyét. A másfélórás katarzist neki sem engedélyezték, hogy Rákosi se kényszerüljön rá. Cifra láncreakció indulhatott volna el, ha nem fogják be a száját.

Rákosi Mátyás menesztése két hétig visszhangzott a nemzetközi sajtóban. Több helyen - még Ausztráliában is - ráhibáztak, hogy mi történt. Tisztábban látták a Rákosit megbuktató magyar pártvezetés tagjainál is, hogy Moszkva csak bólintott, nem pedig kezdeményezett. A híradások többsége, s a kommentárok is 1956. július 19-én jelentek meg. Az Amerika Hangja úgy kezdte, hogy ritkán kerülnek magyarországi hírek „a szabad világ sajtójának címoldalára". (Néhány napja a disszidálások történetében példátlan csoportos légi menekülés híre - a bajorországi Ingolstadtban leszállt magyar repülőgép ügye - szerepelt a világlapok első oldalán. Az eltérített szombathelyi repülőgépen 14 utas, négyfőnyi személyzet és egy állambiztonsági tiszt volt. Öt utas és a személyzet autóval visszatért Budapestre.) Most Rákosi Mátyás bukása címlapi hír. Rákosi neve és szemé66