Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Visky András: A szökés (hangjáték)

ANGYAL Hova lett a lábad?

VITÉZ Nem emlékszem. Levágta a jég. Befagyott a folyó, befagyott a tó, én meg ott feküdtem eszméletlenül a parton. Több sebből véreztem, mint a haza. Biztosan belecsüngött a jobb lábam a vízbe, és amikor megfagyott, levágta, mint egy olló. Hamiskásan kuncog. A következő naptól aztán már csak jobb lábbal keltem fel.

BÁTYUS Azért dugtak börtönbe, Vitéz. Mert baromira szerencsés vagy.

ANGYAL Ide is jobb lábbal lépett be.

BÁTYUS Akkor szabadíts ki innen. Szabadíts meg a gonosztól.

VITÉZ Mitől? Ja? Arról lehet szó.

ANGYAL Szökjünk meg. Együtt.

VITÉZ Hova? Ki? Hova ki?

BÁTYUS Van egy tervem.

VITÉZ Az nem elég. Csodára van szükség.

ANGYAL Akkor nincs remény.

VITÉZ Régen legalább tudták, milyen évszakban kell a háborút vagy a forradalmakat megszervezni. Aki ebben vét, az egyenesen az Isten ellen harcol. Annak az Isten az ellensége. Nekem így sikerült. Vagy nagyon elhúzódott az ügy, jött a tél, és ez lett a vége.

BÁTYUS Látod, megmondtam.

ANGYAL És szerinted szabadlábon van?

VITÉZ Kicsoda?

ANGYAL Hát az Isten.

VITÉZ Nem tudom. Ez itt a kérdés.

ANGYAL Ez.

VITÉZ Télen háborúzni, ki hallott még ilyet. Mondtam nekik, ne most, októberben. Az ősz nem erre való. Még népfelkelésre vagy polgárháborúra se, tudom, mit beszélek. El kell szépen végezni a munkát a földeken, aratás, betakarítás, új- kenyér, újbor, be kell fejezni, amit elkezdtünk, most ez a dolgunk. „A föld megadta a gyümölcsét...", egyebek. Mindhiába... Nem mindegy, hogy mikor veszít az ember! Levágta az Isten a lábamat. Nyisz-nyisz.

ANGYAL Vagy az osztrákok.

BÁTYUS Vagy az oroszok.

ANGYAL Igaz is, az oroszok.

BÁTYUS Inkább a törökök.

ANGYAL Ne legyen a nevem török, ha én oda be nem török. Nem igaz?

VITÉZ Dehogy. Az Isten, én csak tudom.

ANGYAL Honnan tudod, Vitéz?

VITÉZ Előtte elaltatott, onnan. Az oroszok nem altatnak. Az osztrákok sem. A törökökről nem is szólva. Ők másképp csinálják. Akivel bajuk van, túl gyenge mondjuk, és meg akarnak szabadulni tőle, azt elküldik egy másik fogolytáborba valamiféle értelmetlen megbízatással, télen, és azt mondják neki, még sötétedés előtt térjen vissza. De sötétedésig nem lehet visszaérni. Miért is vágták volna le? Nem kellett nekik az én lábam. Fogságba kerültem, de akkor már tudtam, hogy mindent túl fogok élni.

32