Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
apja szilárdan kitartott Kádár bűnössége mellett. (Farkas ide egy nullát írt a margóra.) A katonákkal szemben elkövetett törvénytelenségekről „teljhatalommal döntött". Pálffy, Sólyom és társai letartóztatása az ő lelkén szárad (olvashatatlan megjegyzés - Farkas.). Sólyom tagadott, de Farkas Mihálynak szüksége volt a beismerő vallomásra, mert tiszti aktíván ismertetni akarta, ezért a kihallgatóját utasították, hogy néhány soros beismerés is elég. Noha a tizenöt évre ítélt Deszkás János ezredest RM utasítására ítéltették halálra és végezték ki, a jelentés ezt is Farkas nyakába varrta. (Deszkás anyja, a bíró Pál Ákos, és a hamis tanú Tardi István öngyilkos lett - P. A.) A disszidáláson kapott labdarúgót, Szűcs Sándor rendőrtisztet Farkas végeztette ki. 1951-ben a MIG-15 repülőgép szabályzatából több ábra eltűnt a 66. vadászrepülő hadosztálynál. Farkas utasítására a tettest a HM szabályzatszerkesztő csoport- főnökségen kellett keresni. Ónodi Mihály százados jegyzőkönyvére ő írta rá: angol kém. A bizottság előtt Farkas elismerte, hogy komoly felelősség terheli az ÁVH-nál kialakult helyzetért. O Rajkot és Kádárt soha nem tartotta ellenségnek, ám Sólyom László és társai szovjetelleiresek voltak. „Farkas Mihály Rákosi elvtárs gyanakvó, bizalmatlan természetét kihasználva követte el üzelmeit" - az első titkár tehát csupán megtévesztett, becsapott ember. Farkas módszerét - és nem a Rákosiét! - „a hatalommal való visszaélés, az önteltség, karrierizmus, hatalomvágy, sőt egyenesen hatalmi téboly jellemezte, amelyet hízelgéssel, megfélemlítéssel, vagy elvtelen, színlelt barátkozással a számára fontos emberek megnyerésével párosított". Szabó István altábornagy azt mondta: „a napóleonságért a nemzetet is feláldozta volna". Révész Géza: „hatalomtól megszédült ember, aki mint kommunista elvesztette arculatát, elfajult". („Hallatlan" - Farkas.) A bizottság javasolta: a KV állapítsa meg Farkas Mihály súlyos felelősségét Rajk László, Kádár János és társaik valamint mások letartóztatásában, elítélésében, a törvénytelenségekben, hivatali hatalommal való visszaélésben. Mindezekért zárják ki a Központi Vezetőségből, és a pártból, fosszák meg minden párt- és állami funkciójától, valamint katonai rangjától. Felszólalásában Farkas Mihály elismerte: a „komoly hibák hozzájárultak Rajk és más elvtársak tragikus eseteihez... valamint a katonai vonalon elkövetett súlyos törvénysértésekhez". Mélységesen megbánta őket. Ám: „a motívum, az indoklás, amellyel a jelentés a hibáim elkövetését magyarázza, nem felel meg a valóságnak és azért azt elfogadni nem tudom". Őt a párt szent ügye vezérelte. Feszült nemzetközi helyzetben kellett a honvédséget megerősíteni, s aggódott a haza sorsáért. „A kezünkbe került ellenséggel igenis... kérlelhetetlenséget követeltem... nehogy puhaságunk miatt... egy esetleges háború folyamán népünk ezrei és tízezrei pusztuljanak el". Pártbüntetése soha nem volt: a „párt nélkül nincs az életemnek sem célja, sem tartalma". Az önkritikára kényszerített Kádár János elmondta, hogy a törvénysértésekben „alany is, és tárgy is" volt. Vállalva a szemfényvesztést - a vádlott szerepét -, elfogadta a jelentést, és elismerte, hogy segített Rákosi, Gerő és Révai hitét megerősíteni abban, hogy Rajk bűnös. 1949 decemberében kérte leváltását a belügyminiszteri posztról, mert már nem hitte, hogy ami a belügyben történik, az mind a párt 62
