Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

érdeke. Kiss Károly szerint a durva, nyers Farkas „a párt sok káderét keserítette el". Molnár Erik igazságügy-miniszter elmondta, a bizottság nem javasolja, hogy „szabad folyást" engedjenek az igazságszolgáltatásnak, mert elvonnák a népet „az alkotó munkától". Gerő indítványozta, hogy a kommünikében Farkas ügyéről ne essen szó. (Kizárásáról tájékoztatják a párttagságot.)

RM, a tisztáldozat kiötlője kushadt. Farkas Mihály részletekbe menően akart tiltakozni a vádak ellen. Farkas Mihály tervezett beszédét RM biztos ismerte, és biztos volt abban is, hogy ez nem fog elhangzani: (elv)társai nem adtak „szabad folyást" a védekezésnek sem. Kovács István, de Gerő is kérte Mikojánt, hogy beszéljen Farkas fejével, sőt maga Farkas is igényelte a találkozást. A jelentés „merő rágalom", panaszolta aztán Mikojánnak, hiszen mindent „Rákosi és más vezetők utasítására" cselekedett. Befeketítik őt, aki „több mint két évtizede dolgozik a párt és a Szovjetunió érdekében". Mikojan szelíden értésére adta: „ha másokat is vádol, nem javít a helyzetén", a minimum, hogy kizárják a pártból. Ha rosszat akarnának neki, rég letartóztatják. Ha nem egyedül ő, hanem Rákosi és mások is felelősek, vajon ettől az ő vétke kisebb lesz? Érdekében áll-e a pártnak a többiek felelősségre vonása? Farkas Mihály megértette, hogy nem. Ugyanúgy járt, ahogy általa is meggyalázott társai, nekik is a párt „érdekében" kellett - igaz, halálba vezető - szerepüket eljátszaniuk. Miheztartás végett azért Mikojan közölte vele: ha valaha vissza akar térni a pártba, „pártszerűen kell viselkednie". Ha nem, átadják a bíróságnak. Farkas panaszára, hogy „mindenki tönkre akarja tenni", munkát sem kap, Mikojan közölte vele, Gerőtől tudja, kérni akarják a Szovjetuniót, hogy „alkalmazzák valahol", mert Magyarországon nehéz lenne dolgoznia. (Az MTA vezetősége tiltakozott, hogy Nagy Imre lánya után Farkas Mihályt is az Akadémiai Kiadóhoz helyezzék - nem is került oda.) Mikojan azt írja, végül „Farkas megnyugodott" és megígérte, hogy jól fog viselkedni (és ezt be is tartotta).

Farkas Vladimír szerint otthon az apja azt mondta, Mikojan tudtára adta, ha kommunistának tartja magát, nem mondja el védőbeszédét, mert kitörne az ellenforradalom. A hallgatásért cserébe a Szovjetunió sosem fogja őt cserbenhagyni, a pártba is visszaveszik. Ha mégis beszélne, az az életébe kerülhet. Kizárása után otthon csak sírt. Sírt.

Farkas Mihály beszéd tervezete csak 33 év múltán jelent meg. Már a bevezetésben megfogalmazta: a KV-ülés feladata, hogy „végre fényt derítsen a teljes igazságra". Szerinte nem az ő szerepének a tisztázására kellett volna - távollétében - bizottságot felállítani, hanem arra, hogy milyen politikai okok váltották ki a súlyos törvénytelenségeket, és ezekért ki a felelős. Farkas szerint elsősorban Rákosinak nem lett volna szabad engednie az ügyet így leszűkíteni. A bizottság előtt is feltárult a teljes igazság, de Kovács István közölte, nekik csak az ő szerepének kivizsgálására szól a mandátumuk. Miért nem kérték felhatalmazásuk kiszélesítését?

Az igazság felderítése jegyében Farkas Mihály is azt állította, hogy 1949-ben Berija „egymásnak ugrasztottá a párt vezetőit és koholt vádak, rágalmak terjesztésével elérte, hogy becsületes elvtársakat, mint imperialista kémeket elpusztítsanak". Lényeges tényezőként említi, hogy az ÁVH-t nem a párt irányította, hanem 1948 augusztusáig ő, utána pedig Rákosi, hogy az ÁVH-t senki sem ellenőrizte. A

63