Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

- Valami dolgom volt a Nógrádi Sándor szobájában - említette Kutrucz Gizella, dr. Balogh Elemérné s a kezembe akadt egy olyasféle névsor, hogy „A rend helyreállítása, a párt egységének megőrzése érdekében letartózta tandók". A listán a második a férjem volt, mivel felszólalt a pártfőiskolán Rákosi eltávolítása érdekében. Meg kell mondani, rosszul lettem.

A párt élén álló Rákositól uralkodása alatt egyszer, egyetlen egy alkalommal - 1956 júliusában - kellett megkérdezni, hogy miért nem tartóztatják le „az ellenséges elemek főkolomposait". S a kérdést nem akárki, hanem a lemondását jóváhagyó Mikojan tette fel neki. RM válasza: „a helyzet annyira bonyolulttá vált, és a feszültség annyira felerősödött, hogy a letartóztatások nem segítenének: ha egyeseket letartóztatnak, mások jelennek meg, ha ezeket letartóztatják, megjelennek a következők, és nem lesz soha vége". Tizenegy évi uralkodás végén ide gyöngült.

Láttuk, hogy 1956 júliusában nemhogy az „ellenségnek", hanem a szűk pártvezetésnek is útjában volt Rákosi, már csak az a bornírtság tartotta a helyén, hogy leváltása „ajándék volna az amerikaiaknak". RM eltaktikázta magát, amikor azt gondolta, hogy nyugodtan elevezgethet Hruscsov oldalvizén. Ha Sztálin leleplezése után rituális önkritikában átvállalja a közös bűnt, talán nem lázad fel ellene a párt(vezetés) is. Ők nem akarták RM balhéját elvinni, vele bukni. Ráadásul tartottak is tőle. (Kádár azt mondta Mikojánnak, hogy Rákosi „megmenthette volna magát", de mivel a XX. kongresszus után elmulasztotta hibái kijavítását, tartanak attól, hogy visszatér az önkényhez, és lecsukatja őket.)

Mikojan elsősorban azért adta fel neki az utolsó kenetet, mert „az események a hatalom elvesztése felé tartanak". A moszkoviták leszerepeltek. Megkérdezte hát: „mért ne tennék meg" Hegedűst első titkárnak. A kérdés is mutatja - hát még a vita! -, hogy a helyzet rendezésére jött, nem Rákosi leváltására. Ha a szovjet pártelnökség Rákosi menesztéséről határozott volna, akkor azt is közli, ki az utód. S ha Mikojan tényleg azt mondta volna, hogy a pártelnökség szerint Hegedűsnek kell átvennie a vezetést, akkor ő szalutál, és átveszi. Egy vita során viszont nyugodtan ódzkodhatott, hogy nehéz, hogy nem fogadnák el, hogy a legmegfelelőbb a mentora, Gerő lenne a posztra.

Gerő nyomban sorolta: először is zsidó, másodszor beteg; harmadszor Rákosi támadói ellene fordulnak. Vég Béla megerősítette: Gerő szintúgy felelős. Ő, aki a rehabilitációt kezdte? - háborodott fel Gerő. Az erős felindulástól jövőbe látó RM megjósolja, Gerő csak ideiglenesen lesz első titkár: elkerülhetetlen Kádár jelölése. Gerő egyetért, de azért hozzáteszi, hogy Kádár, ugye „a párt életének válságos pillanataiban..." (árulás, pártfeloszlatás). Rákosi: „ha némi kockázattal jár is Kádár jelölése, ezt kell tenni". Hegedűs nem hagyja ennyiben: a gyönge Kádár legyen másodtitkár Gerő mellett. Ekkor megegyeztek abban, hogy a Politikai Bizottságban folytatják a vitát - az utódlásról, hiszen RM gyakorlatilag már le volt váltva.- Rákosit csak Moszkván keresztül lehetett leváltani, mert ha mi szólítjuk fel a lemondásra, visszautasítja - állította Kovács István. - De miután Mikojan mondta neki, tudta, baj lehet, ha ellenkezik. Mivel mi élesen támadtuk, azzal is tisztában volt, hogy nem áll mögötte senki.

55