Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
sodik ki, senki közülük nem volt hajlandó ezt a kérdést feltenni. Úgy látszik, mindannyian arra várnak, hogy a Rákosi-kérdést mi vessük fel". Ezen a beszélgetésen RM jelenléte is feszélyezhette a magyarokat. Köntörfalaztak, amíg Mikojan rá nem jött, tulajdonképpen mit is kerülgetnek. Gerő - vagy ekkor nem jelenlévő Kovács, Kádár és társaik számára - nem a kor embertelensége, százak kivégzése, bűntelen százezrek meghurcolása a botránykő. Azzal telt be a pohár, hogy nyilvánosságra került: elvtársaik ártatlanul jutottak bitóra, és halálukban cinkosok ők is. Bűnrészességüket nem tudták megbocsátani Rákosinak. Önvédelemből is fel kellett lépniük ellene. Végre Mikojan megértette finom utalásaikat, és rákérdezett: nem volna-e jobb a pártnak, ha Rákosi lemondana. Gerő, Hegedűs és Vég „valósággal fellélegeztek". Ellentmond Hegedűs és RM idézett visszaemlékezéseinek az is, hogy július 12- én a szovjet pártelnökség még arra kérte az olasz párt vezetőjét, Palmiro Togliattit, segítsen Rákosin azzal, hogy interjút ad a Szabad Népnek. Ám Mikojan telefonja alapján lemondtak a „segítségről", július 13-án megtáviratozták neki: „A helyzet Magyarországon megváltozott, mivel a párt vezetése elismerte: Rákosit valószínűleg lehetetlen lesz megtartani első titkárként. A Budapesten tartózkodó Mikojan et. úgy véli: most, úgy tűnik, nincs más kiút... Rákosi közvetlen támogatása, a megváltozott körülmények folytán... nem lenne időszerű." Rákosi leváltását tehát nem Moszkva találta ki, csupán elfogadta. RM úgy emlékszik, miután ő beleegyezett, hogy lemond, Mikojan azonnal - azaz még július 13-án - telefonált Hruscsovnak. Valószínű. Mikojan azt sem mondhatta, amit Hegedűs ír, hogy a lemondásakor betegségére hivatkozzanak - ezt saját bevallása szerint RM találta ki. A Kreml aggasztónak tartotta, hogy az imperialisták „egyenként szétverik" a szocialista országokat. Tanácstalanságukban szabad kezet adtak Mikojánnak, aki aztán beleegyezett, hogy a legnagyobb ballasztot dobják ki a léghajóból. A birodalom és a csatlós országok viszonyát, no meg Moszkva helytartóit mi sem jellemzi jobban, mint hogy „a magyar elvtársak" közül fel sem merült senkiben, hogy Rákosit ők buktatták meg. Kovács István 2000-ben is állította, Mikojan azzal a döntéssel érkezett, hogy Rákosit le kell váltani. A múltjával szembeforduló, ellenzékivé lett Hegedűs András is abban a tudatban halt meg, hogy úgy történt, ahogy ő emlékezett: Mikojan Moszkva ukázával érkezett. Velük ellentétben külföldön tisztábban látták a történteket. Bár a magyar vezetők is megkapták az MTI Bizalmasát - a nyugati híradásokat és kommentárokat a bukásról -, lepergett róluk, „az imperialisták hazugsága" érintetlenül hagyta mindahányat - évtizedeken át a történészeket is. (Véletlen lett volna, hogy a belügy éppen akkor akarta „javítani" a nyugati rádiók zavarását, amikor azok RM bukásáról „fröcsögtek"?) Egyedül Rákosinak volt érdeke azt hinnie, hogy Moszkva menesztette, mert óriási bla- mázs lett volna, ha kiderül, hogy nem a távoli Kreml rúgta ki, hanem elvtársainak, népének lett elege belőle. Leváltásához fűződik egy másik legenda is. Eszerint azért menesztették, mert egyetlen éjszaka négyszáz ellenzékit - írókat, újságírókat, diákvezetőket, katonatiszteket (?) - kívánt letartóztatni. Ám a „sötét lelkű Kovács István" értesítette a szovjet nagykövetet a tervről (a Vas Zoltán-féle változatban: „Gerő hideg számítással hátba támadta [Rákosit]. Felhívta Hruscsovot"), s a titokban érkezett 53
