Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
Mikojan éppen akkor toppant be a PB ülésére, amikor RM kijelentette, hogy „a négyszázas letartóztatást igenis foganatosítani kell". Sztoj! RM sohasem kérte a letartóztatások jóváhagyását a PB-től: mindig csak utólag jelentette be az esedékes árulók őrizetbe vételét. A legenda mégis fennmaradt, mert valahogy illett hozzá, hogy a hatalomért mindenre képes. A történetet főképp a sokat kockáztató pártellenzék terjesztette. De szinte minden e korral foglalkozó mű tényként szólt a listáról, talán a legrészletesebben és leghatásosabban Aczél Tamás és Méray Tibor Tisztító vihar című fentebb is idézett könyve, de Vas Zoltán és Schifferné Szakasits Klára visszaemlékezése is. Szász Béla is ír róla, feltehetően Aczélék leírása alapján. Kopácsi Sándor állítólag a budapesti titkár, Mező Imre kérésére a négyszázak közül egynek, Nagy Imrének búvóhelyet készítette elő a Bükkben. Fekete Sándor a nyolcvanas években kifejtette, hogy Rákosi az albán pártvezértől, Enver Hodzsától kapta a letartóztatás ötletét. (Rá lett volna szorulva?). Hodzsa, Magyarországon átutaztában mondta neki: „agyon kell lőni a hangadó értelmiségieket, írókat; Nagy Imrét, és még egy-két ilyen alakot". Az első fajsúlyos Rákosi-portréban Hajdú Tibor történész azzal erősítette meg a legendát, hogy a bukása előtti hetekben Rákosi „erőskezű belügyminisztert keresett idejétmúlt terve végrehajtásához". Ennek sincs nyoma, de sokan állították magukról 1956-ban és később is, hogy szerepeltek a listán. A tárgyszerű Kéthly Anna szerint is köztudott, hogy 1956-ban Rákosi „ismét a régi jól bevált módon akarta elhárítani htjából az akadályokat, négyszáz személyt akart letartóztattatni. Bizonyos, hogy ezt az oroszok akadályozták meg, akik azokban a napokban, a sztálini terror enyhülése után nálunk is enyhébb módszereket kívántak alkalmazni". Ám magától Mikojántól tudjuk, hogy az orosz vezetést épp Rákosiék tehetetlensége, vagyis nem a „lista" léte, hanem annak a hiánya aggasztotta: „Látnivaló, hogy a hatalom napról napra egyre inkább kicsúszik az elvtársak kezéből. Kialakulóban van az ellenséges elemek párhuzamos központja, mely aktívan, határozottan és magabiztosan tevékenykedik... A párt vezetése ebben a veszélyes helyzetben gyakorlatilag teljesen apátiában van."- Gyanúsan kerek ez a négyszázas szám - mondta Hegedűs András. - Rákosi alanyira bizonytalanná vált 1956 tavaszára, hogy valószínűtlennek tartom egy ilyen lista összeállítását. Ekkor mondta Gerő előtt, hogy úgy érzi magát, mintha puskaporos hordón ülne, ami bármikor felrobbanhat.- Nem lehetett ilyen lista - állítja Kovács István is -, annyira demoralizált volt a vezetés, hogy azok ellen sem léptünk fel, akik ellen kellett volna.- Az akkori politikai helyzetben - mondta Vég Béla - Rákosi még arra sem talált volna embert, aki leírja a letartóztatandók névsorát.- Az újságíró aktíván már mindenki mondta a magáét - idézte fel Matusek Tivadar. - Szóba került az is, hogy Rákosinak van valami listája nyolcvan vagy száz újságíróról, akiket őrizetbe kell venni. Lehet, hogy Rákosi szeretett volna néhány embert letartóztatni, de a vádra rezignáltál! azt mondta: Milyen listákat csinálok már én?- Most hallok először a négyszázas listáról - állította 1988-ban Marosán György. - Rendőri logika szerint valamilyen listának kellett lennie, hisz az elhárítás azért létezett: ebben a hideg-meleg helyzetben a belső hírszerzésnek dolgoznia kellett. 54
