Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

„markánsabb" megfogalmazásra késztetheti, Rákosit pedig rádöbbentheti a dolgok állására. A saját jövőjére figyelő diplomata nem kérdőjelezte meg Szuszlov zsenialitását, de megállapította: a magyar elvtársak „kellő tisztánlátás és magabiztosság nélkül" néznek a KV-ülés elé, és a PB számos tagja „nem kész határozottan védelmezni Szuszlov et." tanácsait. De ő - mármint Andropov - a hibái ellenére is támogatja Rákosit.- Soha többet nem álltam szóba Péter Gáborral, pedig temetéseken, évtizedeken át többször láttam - mondja Kovács István. - Levele után megmondtam Simon Jolinak, a feleségének, háromszoros halál is kevés lenne Péternek, olyan kárt csinált a pártnak, mint senki más. Hányszor kérdeztem, hogy rendben mennek-e a dolgok, tényleg ennyi ügynök van-e közöttünk és ő mindig megnyugtatott.

Gerő és a szovjet tanácsadó tájékoztatásának köszönhetően Andropov első jelentése Péter Gábor leveléről már Kovács István jelentkezése előtt, 1956. július 9- én az SZKP Elnökségének asztalán lehetett. Hruscsovék július 12-én újból visszatértek a témára, és úgy döntöttek, hogy a helyzet tisztázására Budapestre utazik A. I. Mikojan.

A szüntelenül tüsténkedő Gerőben és a kemény Kovácsban sem volt annyi bátorság - tisztesség? -, hogy megemlítse Rákosinak: Péter Gábor ezzel meg ezzel vádol, vagy hogy némán a kezébe nyomja a levelet. Az „elvtársi kapcsolat" kódexe ezt nem írta elő. Ő azonban e nélkül is érezte, hogy odaadása ellenére ég a lába alatt a talaj: „Magyarországon... általános támadást indítottak a pártvezetés, de külön személyem ellen." Sőt az egész pártot „ellenség veszi körül". Gerő elismerte, hogy „létezik bizalmatlanság" a pártvezetés meg Rákosi iránt is, majd hozzátette: ezért nem lehet kizárólag az ellenséget okolni.

Figyelemre méltó, hogy Moszkva, a táboron belüli épp aktuális viszály kezelésére, nem a Rákosinak elkötelezett Szuszlovot küldte Budapestre, hanem Mikojánt. Hegedűs András emlékiratában azt írja, hogy a fogadására Rákosival kettesben mentek ki 1956. július 13-án a reptérre. „Már majdnem a vendégházhoz érkeztünk, amikor Mikojan hirtelen Rákosihoz fordul, és a következőket mondja neki: »Mi úgy gondoljuk a párt Elnökségében, hogy neked - betegségre hivatkozva - le kell mondanod, Rákosi elvtárs, s Hegedűs elvtársnak kell átvennie az első titkári tisztséget.« Rákosit nem érte nagyon váratlanul ez a közlés... Én viszont rögtön, még az autóban közöltem Mikojannal, hogy nem tudom vállalni az első titkári tisztséget." RM memoárjában sem repülőtér, sem autó: Mikojan váratlanul Pestre érkezik, telefonál neki, hogy találkozni szeretne vele, Gerővel és Hegedűssel, s a nyugtalanító magyarországi fejlemények miatt javasolta, hogy Rákosi váljon ki a vezetésből, és Gerő lépjen a helyére. Mindenesetre tényként maradt fenn, hogy Mikojan kész elképzeléssel érkezett Budapestre. Nem lett volna szokatlan ez sem, de Mikojánt azzal bocsátották útjára, hogy „meg kell könnyíteni Rákosi helyzetét", és hogy „keményen beszéljen" Kováccsal. Mikojan július 14-i jelentése szerint nem kerülhetett sor sem a Hegedűs, sem a Rákosi által leírt jelenetre. Mikojan ugyanis azt táviratozta Moszkvába: „közvetlenül az után, hogy megérkeztem Budapestre, kétórás megbeszélést folytattam Hegedűs, Rákosi és Gerő elvtárssal, valamint Vég KV-titkár elvtárssal, aki szintén kijött a fogadásomra". Bár szavaikból „az derült ki, hogy minden a Rákosi-kérdés körül csúcso52