Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)

egyetlen lehetséges, amelyet az erősebb a gyenge bosszúvágyának meghagyott? S nem ez a kordát vesztett vadság volt-e, ami a felszabadulás órájában a hindu-mohamedán testvér­harcban leleplezte magát? Amikor Kelet-Bengália vértől fertőzött faluit járta, egy angol di­ák biciklizett utána a noakilii erdőkbe, annak mondta, hogy amit ő szatiagrahának hitt, In­dia népének, most derül ki, csak passzív rezisztencia volt. Hite az emberekben hiába kérte, kényszerítette erre a gyanúra a cáfolatot, azt sem élete utolsó hónapjaiban nem kapta meg, sem (s ez már nemcsak Gandhi tragikuma) az azóta eltelt tizenöt évben."36 A háború, a forradalom és a szülői pofon relatív igazolását és velük összefüggésben a vallás és a politika antropológiai alapjainak értelmezését olvashatjuk Bibó István magnóra mondott gondolatmenetében, Az európai társadalomfejlődés értelmében. Az itt kifejtettek meglepően rímelnek Németh László előbb idézett gondolataira, bár első kifejtésüket már két évtizeddel korábban, Bibó István 1953 és 1956 között papírra vetett, az európai társada­lomfejlődésről szóló írásában megtalálhatjuk: az emberek egymás közötti erőszakának semmiféle köze nincs valamiféle biológiai természettörvényhez, mert a természetben, elsősorban a például szolgáló állatvilágban a kölcsönös pusztítás és erőszak nem olyan általános és nem olyan nagymértékű, mint aho­gyan azt a ragadozók világából vett speciális példák igazolni látszanak, és sokkal jelentő­sebb az életnek a kölcsönös érdekeltsége, mintsem a kölcsönös szembenállása. Ezenfelül az élővilágban ezek az erőszaknak például felhozott jelenségei fajok között fordulnak elő, fajokon belül egészen kivételes esetekre és különleges határesetekre korlátozódnak. Az a gondolat tehát, hogy az emberek közötti élethalálharc és erőszak valamiféle biológiai ter­mészettörvény volna, teljességgel téves, és teljességgel elfedi azt a valóságos tényt, hogy az emberek egymás közötti erőszaka és állandósított élethalálharca azokból a félelmi komplexumokból táplálkozik, és azoknak egyik megnyilvánulása, amelyek az ember ma­gasabb szintre lépésének, tudatossá válásának, haláltudatának a mellékes torzulása. Ennek a felismerésnek révén világossá válik, hogy lényegében minden vallás és lényegében min­den államszervezet, az egyik az ember belső lényének a - mondjuk így - szervezése útján, a másik az emberek egymás közötti viszonylatainak a szervezése útján arra törekszik, hogy ezeket az ember tudatossá válásából adódó félelmi, gyűlölködési és erőszakgörcsöket valamilyen módon feloldja. Az európai történelem végeredményben az erre irányuló - mondjuk így - keresztény kísérletnek a része."3? Ezek után a keresztény tanítás lényegét, Krisztus emberi gesztusainak a jelentését értel­mezi és ez - Martin Buber és Franz Rosenzweig zsidó, Dietrich Bonhoeffer, Paul Tillich és Karl Barth keresztény vallásértelmezései mellett - Németh László Gandhi és Jézus képével mutat hasonlóságot: „A keresztény válasz az erőszak, a félelem és a gyűlölködés görcsére az aktív szeretet központba helyezése, az aktív szeretet, mint minden emberi görcsöt feloldani képes, min­den erőszakot megsemmisíteni képes, lefegyverezni képes erő szerepel Krisztus példáza­taiban és példagesztusaiban a leggyakrabban. Ismételten le kell szögezni azt, hogy ezek az erőszakkal kapcsolatos alapvető krisztusi előírások: Aki megdob kővel, dobd vissza ke­nyérrel; Aki kardot ránt, kard által vész el stb., ezek nem valamilyen ügyefogyottságnak a hirdetései, és egyáltalán nem passzív magatartásra bíztatnak. Ez a passzív magatartás Krisztus egész egyéniségével rendkívüli mértékben ellenkezik. Krisztus igen aktív maga- tartású személyiségnek mutatkozik. A hangsúly azon van, hogy minden erőszak lényegé­ben valamiféle görcsös állapotból fakad, és minden erőszakos gesztussal szemben létezik 36 37 36 Németh László: Kísérleti dramaturgia. II. 20. Vö. Gandhi halála (1962). Kísérleti dramaturgia. II. 33-132. 37 VT III. 43-44. Vö. A hatalom humanizálása. 326-350, kül. 337-341. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom