Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)
e valahol, vagy ez inkább Németh Lászlónak a kiélezése - hogy a nemzetnek szüksége volt egy bűnbakra, mert a gondolatot, hogy őt csatatéren verték le, nem lehetett elviselni és így Görgey árulásának a bűnbaksága volt szükséges ahhoz, hogy el tudja viselni ezt az óriási csapást. Ez a gondolat - akár Görgey találta ki, akár Németh László - lényegében teljesen helyt nem álló. Ez a nemzet életében már nagyon sokszor elviselte azt a gondolatot, hogy a katonai túlerő őt leverte. Többször le is verte, mint nem. Ez nem olyan elviselhetetlen gondolat. A nemzet nem kitalálta a Görgey árulását és vigasztalásul bebeszélte magának minden alap nélkül. Görgeynek egy valóban szörnyű személyes tragédiája volt az egész szituáció. Az, hogy ő komolyan hitte, hogy az oroszoknak a velük szemben való előzékenysége az kiterjed az összes tábornokokra, nemcsak éppen őrá és mikor kiderült, hogy őt megkímélték, de összes barátait - és éppen a legjobb barátait - kivégezték, mert t.i. a 13 aradi vértanú mind a mérsékelt Görgey-párti tábornokokból került ki, mert a republikánus és szélsőségesebb és Kossuth-párti, vagy annál is balabbra álló tábornokok eszük nélkül menekültek a határ felé és semmiféle orosz vagy osztrák kecsegtetésnek nem hittek. Pontosan a Görgey elvbarátai maradtak itt és mentek az aradi vesztőhelyre. Ez Görgey számára egy irtózatos személyes tragédia volt, de egyben egy olyan rettenetes /konstellációja/ a dolgoknak, amit egy közvélemény óhatatlanul valamiféle árulásra élezett ki, nem azért, mert szüksége volt az árulóra, hanem azért, mert olyan rettenetes volt ennek a helyzetnek az összeesése, hogy Görgey, a legfőbb vezér, Zichy Ödönnek a kivégzője, az megmenekül és 13 aránylag mérsékelt tábornok és még sokan mások pedig odavesznek. Kicsit is a rafináltnál primitívebb gondolkozás másra nem tud kilyukadni, mint arra, hogy itt árulás történt. És itt vagyunk a másik problémánál, ami szintén visszatérő témája ennek a darabnak, hogy Görgey állandóan Kossuthot és az egész magyar nemzetet egy olyan romantikus, délibábok után járó cigánynépként festi meg az ő józan realizmusával szemben. Ez a kép hamis. Nem azért, mint hogyha a magyar nemzetben nem volna egy ilyen délibábos elem, ez egy ismert eleme a magyar jellemnek. Egyik eleme, mert ezzel a délibábos magyar jellemmel szemben valóban vannak hallatlanul megbízható, józan, rezignált és bölcs magyar vonások is, amiket mondjuk Arany János vagy Deák Ferenc testesít meg, de Görgey nem ezek közé tartozik. Görgey egy szenvedélyes ember volt, aki szenvedélyesen gyűlölte a Habsburgokat a szíve mélyén, csak mikor Kossuthtal szembekerült, vénségére akkor állt be a józan reálpolitikus és a Habsburgokkal kiegyezni akarónak a számára fölkínált szerepébe. Az a tény, ahogy ő az orosz tábornokok vacsorameghívó udvariasságát készpénznek vette és reménységet alapozott rá, ahogy aztán naivabb tábornoktársai azt hitték, hogy őket azonos ranggal átveszi az orosz hadsereg, vagy hogy egy orosz nagyherceget fognak a magyar trónra emelni, ez pontosan olyan romantika és olyan délibáb, mint a Kossuthéknak a délibábja, vagy a Kossuthéknak a romantikája. Lehet, hogy Görgey katonai kérdésekben rea- 31 31 Vő. Bibó István: A magyarság és a magyar társadalom jelleme. M/agyar/ Tudományos Társulatok Sajtóvállalata Rt. Budapest, 1924. 19., VT 149-160, Babits Mihály: A magyar jellemről. In: Mi a magyar? (Szerk. Szekfű Gyula), Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1939. 37-86, kül. 80, "... egy ilyen eset, mint az enyém lassan a belátás, igazságszeretet kicsiny szektáját választhatja le egy kissé szószátyár nemzetből. S ez sem utolsó szerep: a nemzetet szerencsétlenségünkkel gondolkodásra és ismeretre tanítani." Németh László: Történeti drámák. II. 367. 50
