Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd (regényrészlet)

lepről fuvarozni. Igen. Nincs ebben semmi. Én se hagynám anyám cuccait a sze­méttelepen. De bonyolult. Igaz, anyám cuccai nem is kerülnének a szeméttelepre. Ez is csak az ilyenekkel történik meg. Én meg kifogom. Vajon a koponya megvan még? Föl kéne hívni, mert az ilyen képes rám varrni a zakót. Micsoda kifejezés? Rám varrni a zakót? Soha nem bírtam a zakót. Anyukám? Huhu! Hol vagy? Ve­szek egy házat a piac mellett. Csak nem? Más se hiányozna. Fölhívom ezt a kre­tént, elhozom, és kész, le van zárva, addigra a piac is bezár. De valamit még tud­nom kéne. Meg kéne környékezni. A Doktor maga felé húzta a telefonasztalkát, kicsit bizsergett a gyomra. Hosszan kicsöngött. Talán jobb is lenne, ha nem vennék föl. Ötig számolok. Abban a pillanatban kattant a membrán. Haló? Kezét csókolom, asszonyom, Doktor Touswoos vagyok, a férjével szeretnék be­szélni. Már elindult a rendelőbe, nem érkezett meg? Bocsánat, asszonyom, én a teherfuvarozó vagyok. Nem azt mondta, hogy doktor? De igen, azt mondtam, csakhogy én teherfuvarozó vagyok. És doktor? így lecsúszott? Nem említette a férjem. Hát ö..., gondolom. Szóval, nincs otthon. És mikor tudnám elérni? Fontos ügyben keresi? Hogyis mondjam. Biztosan tud a hagyatékról. Á, kacatok. A férjem anyja soha nem tudta megkülönböztetni az értékeset az ér­téktelentől. Mindig olcsó pénzen akart értékeset vásárolni. És mondja, milyen doktor? Jogi vagy orvosi? Hát, ö..., egy másikfajta. Ugyan, kérem, mért szégyellősködik!? Van ez így, egy életen át tervez az ember, és amikor elérte a célját, rájön, hogy már nem érdekli, és elmegy, mondjuk, teher­fuvarozónak. Nincs ebben semmi. Én is sok tanulmányt folytattam, de én képte­len vagyok bármit is befejezni. Érti, ugye? Nincs bennem elég erő. Értem, persze, nagyon is értem de... ...nehogy biztasson, semmit nem ér, már letettem róla, hogy bármit is elérjek. Minek? Csak vesztegeti az ember az időt. így is megvan mindenem, jaj, de bocsás­son meg, hogy ezzel traktálom. Nem tesz semmit, asszonyom, ritka eset, hogy telefonban ilyen jól elbeszélges­sek. Rendes magától. A férjem jön-megy, alig váltunk néhány szót. Nem lenne ked­ve egyszer hosszabban is elbeszélgetni? Biztosan sok érdekeset tudna mesélni. Egy doktor, aki fuvarozik. Mit is mondott, milyen doktor, jogi vagy orvosi? Zené..., zenész, zenéből doktoráltam. Ilyet még nem is hallottam. És koncertezett? Hogy is hívják? Doktor Touswoos, asszonyom. Milyen kedves. Eljöhetne hozzánk néha hétvégeken, nálunk nyugodtan kon­certezhet, meghívunk néhány vendéget. A feleségem nem hiszem, hogy jó néven venné. Ezek szerint nős? A hangjából olyan elevenség sugárzik. És boldog? 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom