Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd (regényrészlet)
Minden okom megvan rá, asszonyom. Kár, vagyis..., nagyon örülök neki. Olyan furcsa, mintha nyugtalanság bujkálna a hangjában. Nem, asszonyom, remekül érzem magam, mióta letettem a csellót. A, csellózott! Az milyen hangszer? Fúvós, ugye? Bizonyos értelemben lehet fúvós is, csak nagyon erősen kell fújni a húrjait. Miért nem választott könnyebb hangszert, amin, mondjuk kézzel kell játszani, bár nem igazán értek hozzá. Vonzott a cselló, asszonyom. Igen, engem is mindig az érzelmeim befolyásolnak. Nem ér rá valamikor a jövő héten? Sajnos, azt kell mondjam, asszonyom, rengeteg munkám van. O, igazán sajnálom. De ugye nem ért félre? Egy pillanatig sem. Akkor jó. De ha úgy alakul a munkája, hívjon fel nyugodtan, bármikor, mindig én veszem föl a telefont. Na, viszlát, doktor úr! Egy pillanatra még, asszonyom. Igen, hallgatom. Mikor megy haza a férje? Ennyire sürgős? Szeretnék vele beszélni. Majd mondom neki, hogy kereste. Pá! Viszlát! Szegény öreg fejem. Egy unatkozó sáska. Aztán én is a szeméttelepen végezném. Mint értéktelen hagyaték. De hol a feleségem? Ezentúl én járok a piacra. A hosszabbik úton. Doktor Touswoos bevágódott a furgonba. Hogy elkerülje az egyirányú utcát, két sarokkal följebb hajtott. Amikor a piac felé kanyarodott, meglátta a feleségét a kapu előtt. Két kisebb kosár volt nála, de Doktor Touswoos nem emlékezett, hogy a felesége ebben a ruhában indult-e el a piacra. Mindenesetre, ebben ért haza, gondolta. Mikor a felesége eltűnt a kapu mögött, hirtelen a fékre lépett, hogy visszaforduljon. Ám abban a pillanatban hátra csapta a fejét, bele a fülke hátfalába, a tarkója forrón elzsibbadt, de nem a feje csattant ekkorát. A Doktor leállította a motort, megmarkolta a kormányt és becsukta a szemét. Jöjjön, ha már jönnie kellett. Nem mozdult a fülkéből, lehúzta az ablakot, és várta a hangorkánt, amelyben terítékre kerül az egész rokonság. Kinyitotta a szemét, hátát az ülés támlájának vetette. Csend volt, nem mozdult semmi. Az utcán egyetlen lélek sem sétált, a Doktor hegyezte a fülét. A szentségit, tépte föl az ajtót, ezek beszorultak. Mire a furgon hátuljához ért, a két rendőr már átmászott a hátsó ülésre, és kinyitották a hátsó ajtókat. Hirtelen fékeztem, tárta szét a karját Doktor Touswoos. Mi meg biztos gyorsan mentünk, mondta az alacsonyabb, amelyik a vezetőülés mögül mászott ki a rendőrautóból. Hozom a papírjaimat. Meg se kérdezi, hogy jól vagyunk-e? 14
