Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd (regényrészlet)
Podmaniczky Szilárd Két kézzel búcsúzik a leopárd 11. fejezet Kremkus utazási magazint lapozgatott a kádban, a fürdőhab lassan, alig hallható sziszegéssel olvadt egyre kisebb szigetekre, Kremkus felemelte a magazint, végignézett a sárgás-zöldes vízfelszínen, amely alatt ott nyújtóztak a lábai, hosszan, egészen távolra elnyúlva tőle, mintha nem is az ő lábai lennének, mintha lábak mély kádnyi aszpikban, meg nem mozdította volna őket, a vízfelszín már csak kivételes helyeken gőzölgött, hogy miféle kivétel szerint, mindegy, Kremkus idegen lábfejeit nézte, mintha két kis torz kezecske, melyek tehetetlenségük miatt jobbnak látták a víz alatt megbújni, két elcsökevényesedett kéz, amelyek hogy marko- lásznának, kapaszkodnának megint, csakhogy a kis tömzsi ujjak hiába hajladoztak, túlon túl rövidek, már saját ujjtöveiket sem érik el, oly mértékű tehetetlenséggel meredeztek a lábujjai, hogy Kremkus egy rövid időre hiányát érezte a lábfejeiből kinövő harmadik és negyedik kéznek, mintha nemrég még használható kezeket látott volna a lábfején, amelyek most valami furcsa és véletlen átalakulás folytán elvesztették eredeti formájukat, eredeti mozgásukat, s amint megjáratta a levegőben ujjperecéit, szerette volna a lábujjakkal is utánozni, de görcsösen nem ment, már-már irányíthatatlan mozgásba kezdtek a kis ujjacskák, méltánytalanul ijesztően, Kremkus elkapta a kád szélét, aztán kiugrott a kádból, s már föntről, állva nézte a lábait, amelyek olyanok voltak, mint máskor. Magára kapott néhány ruhát, és az utazási magazinnal eldőlt a dolgozószoba kanapéján, csak a képeket nézte, nem állt szándékában utazni, csak a képekben utazott, amelyek esti és nappali városrészeket mutattak, domb- és hegyoldali házakat, festetten zöld lankákat a turistagiccs minden kellékével, de Kremkus tovább vizsgálta a képeket, a tengerpartokat és meredélyeket, amelyek közül jó néhányat bebarangolt az elmúlt években, és most mégis másnak látta mind a képen, a fotósok, írta Kremkus, mindig megtalálják azt a nézőpontot, ahonnan más ember rajtuk kívül nem néz, ha az ember a saját otthonát fényképeztetné le velük, úgy tűnne, egy hasonló, ám vadidegen lakásról készültek a képek, ha egy magazin képei alapján elutazik az ember, hiába keresi a magazinban látott képeket, tárgyakat még csak felismer, de az egész ismeretlen marad, s ha az utazás előtt fejben már nekikészül, fejben már ott sétál az utcán, amint megérkezik, jobbra-balra kapkodja a fejét, sehol nem találja a magazin képeit, így aztán kénytelen előkapni a fényképezőgépét, és azt fényképezni, amit valójában lát, és nem azt, amit a magazin ké6
