Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Lisztes János: Énekelgettem a vízen (Egy halászasszony balladája)

egyetlen nap alatt. A húsát eldobtam, vagy föletettem a kutyával. A bőrét kifordítottam és egy hajlított vaspálcára ráhúztam. Azon szárítottam. Volt, hogy az erdész Zolival egy teli zsákkal is összeszedtünk. Nem varsával, puskával. Én eveztem, ő meg lőtte. A kifordított bőrök egymás mellett lógtak a padláson. Egy kifeszített dróton. Nem kellett sózni, csak szárítani. Rettentő büdös volt. A kész prémeket vonattal vittem Pestre. A Király utcában volt egy zsidó. Az szedte össze. Az árából télikabátot vettem. Mind a két kislány egy-egy szép kabátot kapott.

A vidrának is megvan a maga járása.Télen is, nyáron is. Mindig ott jár le a vízre. A halat is odahozza ki megenni. Az ürüléke tele van pikkelyekkel. Meg lehet mondani, milyen halat evett. Azt is fogtam. Nem varsával, hanem vassal. Csapóvassal. Annak olyan erős volt a rugója, hogy alig bírtam felhúzni. Veszélyes is volt. Ha rácsap a karomra, a csontom törik. A nádak között volt egy félbevágott tuskó. Mindig arra tettem. Ki kellett cövekelni, nehogy a vidra elvigye. Erős állat nagyon. Mikor vittem hazafelé, benne hagytam a vasba. Otthon vettem ki belőle. Kicsit megveregettem a fejét, hogy ne ugráljon. Úgy szedtem ki. Volt köztük olyan, amelyik egész megszelídült. Ha nyújtottam a karom, mindjárt odaperdült. De hát megnyúztam azt is. Kellett a pénz. Azzal az egy-két bőrrel nem érte meg Pestre utazni. Járt ide egy kiskunfélegyházi bőrkereskedő. Az fizetett érte.

Ha halat hoztam, a falu összes macskája kijött elém. Én meg dobáltam nekik az apróbb halakat. Mind ismertek. Másnap korán keltünk. A lányokkal vittük a paprikás lisztben sült halat az árpádszállási állomásra. Fehér kendőt terítettünk a garabó aljába, azon árultuk. De vittem halat a kecskeméti piacra is. A kofák szerették, mert még élt. Jobban el tudták adni, mint a jegelt halat. Hívtak főzni is. A kecskeméti vidámvásáron egyszer 300 emberre főztem halászlét. Azt meg én csak úgy szoktam csinálni, hogy a halat megpucolom. Mondjuk a compót melegvízzel leöntöm, mert az rossz pucolatú. Mindig bevagdosom. Akkor járja át szépen a só. Felteszem a vizet. A Tisza azelőtt tiszta volt. Szakollyal merítettünk belőle, azt ittuk, abból főztünk. A hagymát beledarabolom, paprikával megszórom. Mikor már jól szétfőtt a hagyma, beleteszem a halat. Kishalat nem tettem bele sose. Csendes tűzön főzöm. Leborítani nem szabad! Mikor milyen hal akadt, abból főztem, de a törpét nem hagytam ki sose. Pontyot, meg mondjuk, ami húsosabb hal, azt tettem bele. A csukát nem szerettem benne. Az csak pörköltnek jó, vagy paprikásnak. Egy csöpp kis paradicsom nagyon jó savanykás ízt ad neki. A sok haltól kocsonyává összeáll. így csináltam.

Hát a gyerekkorom, az bizony nehéz volt. Tizennégy évesen már elmentem kettőzőnek a nagybátyám mellé. Kettőző. Szedi a markot a kaszások mögött. Fél kévét az egyik sorból, a másik felét visszajövet, a következő sorból. Két félből lesz egy kéve. Szalmából kötelet csavartunk, azzal megkötöttük. A gazda búzájában rengeteg szederinda volt. Több mint a búza. A melegben muszáj volt felgyürekezni. Mezítlábas pacskerba jártunk. Egy-két szíj tartotta. Szúrt a tarló. A karunkból folyt a vér. Felsértette az inda, meg a szalma. Volt, hogy nagyon elfáradtam. Utolért az arató. Megkapott és bevágott a kévébe. Megkötött engem is. De sokat nevettek neki! Nehéz munka volt, mégis vidámak voltunk.

Kecskés gazdának nagy tanyája volt Szentkirály felé. Nála voltunk kettőzök. Volt ott egy olyan hodály, aminek nem volt oldala, csak teteje. Deszka vagy ez-az volt. Szalmát terítettünk a tíz pár aratónak, azon feküdtünk. Az egyik soron a nők, a másikon a férfiak. Ott aludtunk abba a nagy hodályba. Mért nekünk a gazda köleskását, avas szalonnát. Sót is adott, mást nem. Ezen éltünk egész héten, míg haza nem mentünk. Mikor hazaértünk, szombaton este megmosakodtunk. Másnap reggel menni kellett a templomba. Kilenc kilométerre Kécskére. Még akkor a divat a fehér harisnya volt. Az apám még a daueros hajat is tiltotta. Mi azért hajsütővel kisütöttük néha. De hát nem engedte. Meg a fehér harisnyát se. Édesanyám csak vett. Mezítlábas cipőbe mentünk ki a kövesút végibe. Ott húztuk fel a fehér harisnyát. Mikor hazafelé jöttünk levetettük. Úgy mentünk be.

73