Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Lisztes János: Énekelgettem a vízen (Egy halászasszony balladája)
keltern és mentem. Keresztül az erdőn, a vízre. Sokszor jöttek az őzek. Tízen, húszán, még többen. Úgy zuhogtak, akár a lovasok. Nem féltem. A busák még egy rakáson pihentek, de a legkisebb zörrenésre fölvágódtak a víz tetejére, majd visszatottyantak. Csöndben eveztem. Simán húztam, hogy ne koppanjon. Volt, hogy a hal beugrott a ladikba, majd visszavetette magát a vízbe. Örültem neki. A hajnali levegő mindent megért. Szép volt virradatkor vidrasergést látni. Az alpári részre ritkán mentem. A kistiszai zsilip felé halásztam. Oda úgy jártam, akár az udvarra. Tudtam, hol vannak a duccsok, a víz alatti veszélyes helyek. Merre jár a törpeharcsa, hol túr a ponty, hol lehet szép keszeget, kárászt fogni. Az iszapos mederben főleg ezek maradnak meg. A varsákat tavasszal a szélre kell rakni. Nyáron kicsit bentebb, ősszel a legmélyebbre. Ott mozog a hal. Volt, hogy a varsába teknősbéka ment. Az olyanba hal már nem úszik be. Hiába tettem ki. Szedhettem fel, rakhattam ki újra. Télire, hogy ne fagyjon meg, nem tettem ki sűrűszemű hálót. Nem árt neki, de én akkor javítgattam. Az abrincsnak való ágat is akkor gyűjtögettem. Magam hajligattam. Csak a kőrisfa jó. Varsanyélnek is, mert az nem szívja magába a vizet. A hálót magam fontam. Már akkor is lopták a halat. Nem volt elég, hogy kifordították a varsát, összevissza vágták, darabolták. Nagy kárt okoztak. Még mérges se voltam, csendben javítgattam. A második uram Lipóczki Antal. Elküldték minket a házbérből, mert a gazdája hazajött Pestről. Senkim se volt. A két kislánnyal elvett. Franciska 14, Erzsébet 11 éves volt. Nyáron elvitték katonának Szerbiába. Előtte a katonai parancsnokságon ráíratta a gyerekekre a házat, a földet, meg ami volt. Az orosz fogságból megüzente, hogyha hazajön elvesz. Sebesülten tért vissza. Mikor meglátott, ráborult a kapufélfára. Sírt. „Hogy van, Anti?" - kérdeztem. „Látja, hogy rosszul." Eljárt hozzánk, beszélgettünk. Egyszer aztán megkérdezte, elmennék-e hozzá feleségül. „Nem megyek én, eszembe sincs!" A végén aztán hozzámentem. Jó volt hozzánk. Soha nem bántam meg. Földmunkás volt. 32 éves voltam, mikor az oroszok bejöttek. Jaj, de féltett szegény uram! Le akarták itatni, de ő nem ivott. Vigyázott, hogy „tégedet el ne vigyenek." A lányoknak egy sarkot elkerítettünk a padláson. Bevackoltuk, hordtuk fel nekik az ételt. Mindent megtett a gyerekekért. Egyszer a románok ijesztettek meg nagyon. Bejöttek a házba. Elájultam. Hogyne féltem volna. Ráfogták az uramra a puskát. Az ágyon tértem magamhoz. De nem bántottak. Éjszaka lövöldöztek, szerencsére nem jöttek vissza soha. Öregkorára sárgaméregtől szenvedett. '44-ben vett el feleségül, '84-ben halt meg. Tíz varsát raktam le mindig. Volt, hogy a hal nagyon becsavargózott, nehéz volt kiszedni. Egyszer a híd melletti gyékényesnél emelném a nagy varsát, de nem bírom. Össze is tört néhány abrincs. Mi lehet? Addig cimbáltam, míg el nem értem a varsakaró madzagját. Elvágtam. Telis tele volt kicsi kis pontyokkal. Nem tudtam, hogy este hozták az ivadék halat. Széterisztettem őket. Tönkrement egy varsa, de csináltam másikat. A békákkal is megjártam. Árvíz után a gyékényesnél raktam le a varsákat. ívtak a halak és a békák. Kecskebékákkal lett teli a háló. Hogy egyenként szedegessem, azt nem! Fölfelé fordítottam a varsát, majd kipotyognak. Ha meg elhervadnak, majd kiszedegetem. Másnapra mind beleszáradt. Beleakadtak a körmeik. Kínlódtam velük annyit! Mikor meggondoltam magam, fogtam a baltát, és lesétáltam az erdőbe. Vastag volt a jég, így a vizen jöttem vissza. A zsilip meg a gát vége között volt egy hosszú folyás. A jég alatt odáig jöttek fel a halak. Egyszer, ahogy megyek a gát felé, nagy zörgést hallottam. Mi a csoda íehet ez a zörgés? Megállók, nézem. Aztán fogtam a baltát, és levágtam egy leket. De abba a lékbe akkora halak jöttek, hogy nagyok. De sok, de sok. Akkor leszakadtam a jégbe. A csizmám alámerült a jeges vízbe. A gát oldalába kicsavartam a kapcát, és mentem vissza. Hánytam ki a halakat. Vállig a jeges vízben kellett vájkálnom. Mikor meguntam, hazajöttem. Amit bírtam hoztam, amit nem, nem. Franciska lányom ura, Lajos jött segíteni. Taligát tolt, zsákszámra hordta fel a halakat. Itt volt Lőrinc Pista az istállónál. Megkértem, fogjon 70
