Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Lisztes János: Énekelgettem a vízen (Egy halászasszony balladája)
be, és vigyen el engem a nővéremhez Kécskére. A testvérem szólt ide is, oda is, azok meg egyik a másikának. Két nap alatt elkelt a hal. Jöttek a népek, és vitték. Nagyon átfáztam, de sok szép pénzt árultam. Télen addig halásztam, míg a Tisza be nem fagyott. Mikor beállt a jég, hazahurcolkod- tam. Februárban, ha még jég volt, azt csináltam, hogy fölálltam a ladik orrába, és apródon- ként törtem előre. Álltam benne, veregettem a jeget szép lassacskán. Addig vertem, míg egy varsára valót ki nem törtem, és letettem. Másnap, ha már pillézett a víz, kezdtem élőiről. Ki kellett szedni a halakat. Az csuda, hogy oda le nem estem. Kétszer estem bele. Egyszer mikor toppancsot tettem le. Megvan nyolc-tíz kiló. Ujjnyi vastag vaskarikákból áll, négy ágban összenittelve. Mint egy hordóabrincs. Erre sűrűszemű hálót húzunk, a külsejére meg ritkát. Az oldalán meg zsákocskák vannak. Abba bonyolódik bele a hal. Ezzel borítom le a halat, amikor persel. A pers buborék. Mikor áll a hal az iszapban, gombostűfejnyi perseket bocsát ki. Azzal jelzi, hogy ott van. Megismerni, hogy milyen pers, ponty, csuka, süllő vagy bármi. Nagyobb halnak nagyobb a perse. Mondom, rá akartam borítani a persre a toppancsot, de a háló beakadt a ladik oldalába, és belebuktam a vízbe. Ha én akkor a toppancsba beakadok, nem kerülök fel élve. A vas lehúz. Nem fújt a szél, a csónakot sem sodorta el. Csapkodtam néhányat, elértem a ladikot, és bemásztam. Elindultam átöltözni. Késő este volt már. A kislányok az ablakban lestek. Sírtak. Imádkoztak, hogy a jó Isten haza segítsen. Hazaértem. Tanított az első uram úszni, de nagyon megijesztett. Mikor kezdtem halászni menni vele, felkapott és a kishídnál bedobott a vízbe. Lefelé fordultam egyből. Nyeltem egy nagyot, nyeltem a vizet. Akkor kikapott. Soha többé nem próbáltam megtanulni. Úgy halásztam '42-től '84-ig, hogy nem tudtam úszni. Pedig nagyon veszélyes a Tisza. Főleg, mikor jöttek az árvizek. Egyszer Kasza Pista jött vissza a Szigetről. Odakiáltott: „Ne rakja le a hálókat Franciska néni, jön a víz befelé!" Már akkor a Szigeten látta, hogy jön az ár. Indultam haza a zsilip felé. Mire odaértem, a víz már csak úgy dübörgött a gát oldalánál. Átszakította a gátat. A nagy sodrás rávágta a ladikomat egy félbetörött faderékra. Ha engem rá nem vág, nem menekülök meg. Ez mentette meg az életemet, mert ha a víz besodor a szakadásba, a bezúduló sártenger maga alá temet. Ott fulladok. Abban bíztam, ahogy szaporodik a víz, majd leemel a faderékról. De nem úgy lett. A ladik ferdülni kezdett. A víz már vágott be a ladik oldalán. Gangl Jóska jött, és mondta, beúszik segíteni. Nem engedtem. Baj lehet belőle, majd lejövök én szépen. De nem bírtam. A gátvég leszakadt, kicsavarta a nagy nyárfát tövestül. Borzasztó zuhogás volt. A faluig felhallatszott. Az emberek meg voltak rémülve, jöttek lefele. Egyszer csak látom, hogy Remete és barátja jön keresztül az erdőn. Kiabáltam, integettem, jöjjenek segíteni, de nem hallottak meg a zuhogástól. Később visszanéztek, akkor vettek észre. Jöttek, és leemelték a ladikot a faderékról. Ha ők nem jönnek, felvett volna teljesen a víz. Odavesztem volna. Sokat küszködtem a vízzel, de nem féltem, nem ijedtem meg soha. Egy másik alkalommal Ug felől és Alpár felől egyszerre tört be a víz. A varsáim bent voltak a szigeti oldalon. Ki kellett hozni. Tönkremennek, ha felszaggatja őket a víz. De a rendőr már nem akart beengedni a Szigetre. Nem fogadtam szót. Mentem. Mindig tudom, milyen tájban vannak a varsáim. A hosszú evedzővel le kellett nyúlkálni a vízbe. Úgy tudtam megtalálni őket. Akkor felgyürekeztem vállig. Szedegettem kifelé a varsákat. Egy helikopter körözött fölöttem. Figyelte, mit csinálok. Kell-e segítség? De nem kellett. Szépen fölpakoltam, és jöttem hazafelé. A helikopter egészen a partig elkísért. Volt, aki nem tudta kimenteni a szerszámait. Nekem asszony létemre sikerült. Hazaballagtam. Mindenfélét hozott az ár. Rozsét, faderekat. Fehérre meszelt juhászkunyhót. Az ablakán el volt húzva a függöny. Szárkúpokat is sodort a víz. Úszó szénaboglyát. A tetején együtt ült a róka meg a nyúl. Egyszer engem is elkapott. Akármit is csináltam, nem bírtam lefogni 71
