Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Balázs Attila: Mangós csendélet (Hússal, fával)
Balázs Attila Mangos csendélet (Hússal, fával) Ha jobban utánanézek, azt hiszem, akkor sem találok emlékezetemben olyan alkalmat, amikor egy hollywoodi festő képei előtt álltam volna meg. És most ezután minden arról szól, hogy ezt a mondatot valahogy helyre tegyem. A Hollywood sokszorozódása vagy kétértelműsödése talán úgy válik itt igazából - tőlem függetlenül - érdekessé, ha lefordítjuk, és akkor valamiféle szent erdő fogalma áll előttünk, összefüggésben Hús Zoltán életrajzi adataival. A pesti születésű művész ugyanis hosszú időt töltött az Államokban, és mintha ott is azt a szent fát kereste volna. A krisztustövis (holly) fogalmának holdudvarában. Szóval, nem az az izgalmas, hogy ott netán hány Hollywood létezik, mert egy picinyke - mások mondanák másképp is -, szóval picinyke falu ezen a néven, azt hiszem, hol is? Azt hiszem, Idahóban is áll és virul. Meg egy Florida nevű céltalan fagylaltozó San Franciscóban. Hanem ahogy van ez a szent fa motívuma. És a festő keresi. Akár a tengeren túl, sokáig. És csak hosszú-hosszú évek után jön haza. És akkor további gondot jelent számomra, hogy ne áruljam el rögtön, mit akarok mondani. És hogy ne is értsenek félre, de... Emlékszem arra a pillanatra, amikor derék barátom Hús Zoltán itt Pesten kukázik. Jó, inkább konténerezik. Megyünk így az utcán éjszaka, és egy degeszre tömött konténer láttán Zoltán szemüvege felragyog. A művész előbb szemérmesen kerülgeti a rakás kacatot, utóbb azonban legyőzi az ellenállást, beletúr.- Motívumot keres? - villan át agyamon. Aztán gyorsan rájövök, hogy az elhajított lim-lom között a Szövetség utcában (bizonyos értelemben akár az Ószövetség utcában) a művész a hol(l)ywoodot keresi. Tulajdonképpen csak a woodot, amelyiket más már elhajított, ő pedig a saját kezével majd felszenteli. Visszaszenteli. Mert hát ilyen dolog ez. Lényegében egy fajta felszentelés, visszaszentelés, még ha szentségtörő is. De Hús Zoltán nem szentségtörő, mint ahogy nem is kukázó.- Pfuj! - mondaná valaki. - A képek reflexióját a keretnél kezdeni. Pedig úgy látom, Zoltán is ott kezdi a maga művét, tehát nem tévedhetek nagyot. Úgy kezdi hát, hogy van egy fa, amelyből lehet ugyan végkifejletben olyan valami, ami csak a keret benyomását kelti, ám állítom, csupán a felületes 66
