Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Petőcz András: magas, éneklő hangon; távoli, idegen lények; Távoli hely (versek)

lovat, mi egy Volkswagen kisbusszal mentünk el melletük, nem néztek ránk, mereven nézték az alattuk is porzó földes utat, tízéves gyerekek voltak, nem akartak minket észrevenni, nem akarták tudomásul venni, hogy van még rajtuk kívül is világ, mintha ufók lettünk volna, úgy mentünk el mellettük, és egy pillanatra valóban úgy éreztem, hogy ők a valóságosak, és mi vagyunk a távoli, idegen lények----Távoli hely

1.

Távoli, távoli, mondod, legyintesz, aztán megismétled, távolinak nevezed ismét, mondod, mondogatod magadban, persze, versnek is mondod mindezt, mosolyogsz hozzá, és figyeled a madár, a madarak mozgását, a madarak könnyed mozgását figyeled----2.

A madarak könnyed mozgását figyeled.

Mikéntha víz fölött lebegnének, mormolod mintegy magad elé, mintha hullámok felett verdesnének a szárnyaikkal, mintha egészen messze, távolra látnál, végtelen messzeség, mondogatod, pedig csupán behúnytad a szemed, szemhéjad alatt fénykarikák játszadoznak, különös fénykarikák, fénykarikák a tenger, a tenger hullámai fölött, fény, fénycsóvák minden pillanatban, fény, fény, fény.