Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Petőcz András: magas, éneklő hangon; távoli, idegen lények; Távoli hely (versek)

3.

Fény, fény, fény minden pillanatban. Ehhez a fényhez fohászkodom. Nem tűnhet el! Nem akarom az eltűnését.

Minden pillanatban fényesség, Uram.

4.

Legyen fényesség, Uram. Legyen: több fény. Nem látom tisztán.

Nem látom tisztán fényeinket.

A tenger hullámai. A víz felett madarak. Madarak a vizek felett.

Nézem, nézem, mozdulatlanul.

Mintha öröktől fogva állnék itt, mintha öröktől fogva ezt figyelném, és, mintha biztos lehetnék abban, hogy mindig is ezt nézhetem. Ahogy a messzeségben —

Madarak köröznek a messzeségben.

5.

Ehhez a fényességhez fohászkodom. Nem tűnik el. Vigyáz rám, minden pillanatban----És lehajolok. Le-le-le. Egészen a sós-iszapos homokig. A tenger egy pillanatra beteríti a kezem. Holnap: Montpellier. Montpellier-be érkezem.

64